A Szerbiai Református Keresztyén Egyház
BESZÁMOLÓKAdalék a szabadkai református egyházközség 150 éves jubileumához
2015. szeptember 25-én szép és felemelő ünnepség keretében emlékezett meg a szabadkai református közösség 150 éves jubileumáról – pontosabban megalapításának évfordulójáról. A megemlékezésen Dr Szabó István a Dunamelléki Egyházkerület püspöke a Zsinat lelkészi elnöke hirdette Isten ígéjét a CL. Zsoltár alapján. Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget Dolinszki Gábor evangélikus püspökhelyettes, Halász Béla reformárus püspök, Orosz Attila bácskai esperes, valamint Szabadka polgármestere Maglai Jenő is. Az ünneplök között jelen volt több vidéki református egyháztag. Az ünnepségen elhangzott, hogy 1863-ban volt tartva Szabadkán az első református (protestáns) istentisztelet. A reformátusokat és evangélikusokat összefogó szervezőről, az egyházközség alapítójáról semmit nem hallottunk. A szabadkai protestáns lakosok többszöri kísérletet tettek, hogy egyházközséget alapítsanak, de az nem sikerült nekik, mígnem 1863. június 14-én Simon József református vallású nőtlen ifjú végrendeletében 40 osztrák forintot adományozott a megalakítandó református egyház javára, egyben meghagyta testvéreinek, hogy halála után őt Szilády Áron kiskunhalasi református lelkész temesse el református szertartás szerint. Testvérei végrendeletben meghagyott kívánságát teljesítették és helyezték örök nyugalomra 1863. június 18-án a bajai (bajai úti) sírkertben.
Temetése utáni napon Sáróy Szabó László elsőszülött lányát keresztelte meg Szilády Áron Szabadkán. Ez alkalommal az örömapa 10 osztrák forintot adományozott a megalakítandó református egyház javára. A református egyház presbiteri jegyzőkönyvében ez az első két pénzbeli adomány van feljegyezve. Szabadkán az első református istentisztelet 1863. augusztus 16-án a délelőtti órákban volt tartva a Pest Város szálloda nagytermében Szilády Áron kiskunhalasi református akadémikus - lelkipásztor szolgálatával. Az istentiszteleten számos szabadkai és vidéki református, valamint más vallású helybeli is jelen volt. Az istentisztelet keretében Szilády Áron úrvacsorát is osztott. Az úrvacsorai jegyeket Herczeg Ferencz adományozta (1). Szilády Áron kiskunhalasi lelkészt Simon János (apja Simon Mihály), Simon József testvére, Kiskunhalasról származó elődünk hívta meg Szabadkára szolgálatra, pontosabban istentisztelet megtartására és egyik gyermekének megkeresztelésére. A jubileumi ünnepségen az egyházalapító Simon Jánosról semmit nem hallottunk! Nem volna szabad teljesen megfeledkezni róla! Ő az aki 1863-ban többszöri sikertelen próbálkozás után összegyűjtötte a maroknyi szabadkai református és evangélikus (protestáns) vallásúakat!
Simon János Nagy Terézzel 1861 – ben kötött házasságot. Családi háza Szabadkán a Tolsztoj utca 27 sz. alatt volt. Nyolc gyermekük született éspedig időrendben Julianna, János, Ágnes, Lukács, József, László, Géza és Lajos. Volt egy örökbe fogadott gyermekük, Fekete Géza a valamikori Fekete-fürdő tulajdonosa. (Szabadkán a Gombkötő utcában volt az épület). Valamennyi gyermeke megérte a felnőttkort és családot alapított. Simon János folyamatosan jelen volt az egyházközség életében. A Bácsország 2002/IV-VI. számában Horváth József által közreadott Dokumentumok a szabadkai református egyház életéből c. cikke alapján személye több mint ötven éven át megtalálható valamennyi református egyházi esemény alkalmával. Az írás 1925-ben Pécsett Dr Hodossy Géza által leírt cikkírótól ered. Az cikkíró az első ötven év krónikájához a leghitelesebb forrásanyagot használta fel - pontosabban a presbiteri jegyzőkönyveket. Simon János mezőgazdasági termelő, vállalkozó volt. Komoly vagyont teremtett magának és gyermekeinek Szabadkán és környékén. Vagyonának jelentős részét az első világháború felemésztette. Magas kort ért meg. Ötvenéves házassági évfordulóját 1911-ben ünnepelte teljes családja körében. Az alkalomról családi fénykép is készült, melyen addigi leszármozattaival látható. A fénykép eredetije ma is megvan. A fénykép családi házának udvarában készült (2). Mai szemmel nézve nagy-népes családról beszélhetünk. Simon János nemesi rangot kapott, így neve Simony – ra változott. Egy későbbi anyakönyvi elírás következtében ebből két családnév alakult ki éspedig a Simon és a Simonyi. A fényképen az ünnepeltekkel együtt 56 személy látható. A fényképet kiegészíti az akkor készült családfa is.
A fényképen látható leszármozottai közül ma már senki nincs az élők sorában. A családfát tanulmányozva a fényképen vannak a gyerekek között unokái: Simonyi Béla (Géza fia) egykori pirosi lelkipásztor, Simonyi Zoltán (Géza fia) a szabadkai református egyház egykori házmestere, Simon Károly (László fia) egykori szabadkai református presbiter, vagyongondnok, Salamonné sz. Simon Zsófia (László leánya), valamint Papp Sándorné sz. Simonyi Teréz ( János leánya) egykori szabadkai református egyháztagok. A kép bal szélén a második sorban édesanyja bal karján ülő egyéves kislány Szitás sz. Simonyi Mária, Gyarmati Lászlóné sz. Szitás Erzsébet szabadkai református egyháztag, presbiter, diakóniai vezető édesanyja. E sorok írójának Simonyi Mária a nagyanyja, Simon János feleségével pedig az üknagyszülei.
Hallgató Imre
okl. építőmérnök,
a Szerbiai Református
Keresztyén Egyház főgondnoka
Bácsfeketehegy, 2016. január
XVI. alkalommal szervezte meg 2014. augusztus 3-án a Tordai Aracs Hagyományápoló Társaság a pusztatemplom emléknapi ünnepségét.. Vajdaság szinte minden magyarlakta településéről érkeztek vendégek, sőt a határontúlról is szép számban vettek részt az ünnepségen. A megemlékezés szentmisével kezdődött, amelyet Ft. Mellár József törökbecsei plébános vezetett, majd ezt követően Nt. Orosz Attila bácskai esperes mondott rövid alkalmi igei köszöntőt. Ezután Pásztor István a VMSZ és a Tartományi Képviselőház elnöke mondott ünnepi beszédet, majd pedig Vajda János az Aracs Hagyományápoló Társaság elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Végül alkalmi művelődési műsorral zárult a rendezvény.
A mellékelt fotókat Szabó Attila a Hét Nap fotóriportere készítette
A kisebbségi lét nem lehet ok az elvándorlásra – Orosz Attila református esperes előadása migrációról és az egyház feladatairól.
A menni vagy maradni, igazából a hamleti kérdés magyar változata, és talán nem is a lelkipásztornak kellene erről elsősorban beszélnie, hanem a politikusoknak és pszichológusoknak. Tény, hogy e jelenség nagymértékben sújtja a vajdasági magyarságot, főleg annak képzettebb részét. Ők szoktak leginkább arra hivatkozni, hogy nem akarnak itthon másodrangú polgárok lenni, szem elől tévesztve azt, hogy abban az országban, ahová mennek szintén másodrangúak lesznek éveken át. Talán azt kellene leginkább megfontolni ebben az esetben, hogy Isten nem véletlenül teremtett bennünket éppen ide, ebbe a környezetbe.
A fentieket Orosz Attila bácskai református esperes, bácsfeketehegyi lelkipásztor mondta a kedden este megtartott előadásán, amelyet a kultúrotthon emeleti nagytermében tartott nagyszámú közönség előtt. Az egyházat az elvándorlás keményen érinti, mert felveti a többi között annak kérdését is, hogy megtett-e mindent azért, hogy az emberek maradjanak.
Értékítéletet természetesen nem szabad ebben a kérdésben kimondani, hiszen a kereszténység is azt vallja, hogy életünk vándorlás, és a lelki gondozóknak is csak a lelkiekről szabad beszélniük. Ahhoz azonban, hogy erről az emberek a lelkészekkel is elbeszélgessenek, nyitottságra lenne szükség. Végezetül azt is tudni kell, hogy a kereszténység mindig is szórványhelyzetben volt, és nem kell azt hinni, hogy a kisebbségben lenni mindig áldatlan állapot – mondta a lelkipásztor.
fotó: Igor Mladenović
Csákváron tanácskozott a Nyugat-európai református keretszervezet
„Cselekedjetek jót mindenekkel, kiváltképpen a ti hitetek cselédeivel!” (Gal 6, 10)
A Vértes lábánál elterülő Csákvár ősi magyar református gyülekezete adott otthont az idén július 18-21-e között, a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) rendszeres évi Hittudományi és Vezetőségi Tanácskozásának. A megnyItó istentisztelet ünnepélyes hangulatát emelte a helyi gyülekezet énekkarának fellépése és Mészáros János Elek, Simándy díjas magánénekes hangversenye.
A NyEMRLSz ez alkalommal magyarországi helyszínt választott, kifejezve ezzel törekvését a magyar-magyar egységre, a magyar-magyar kapcsolatok erősítésére. A NyEMRLSz a II. világháború óta sok tekintetben külön utakon halad, így a Kárpát-medencei tömbreformátussággal ritkábban adódik alkalom a lelki-szellemi találkozásra.
A nagy európai szórványban a NyEMRLSz – néhai Ravasz László és az Egyetemes Konvent megbízásából – 1944-es megalakulása óta folyamatosan végzi az anyanyelvi igehirdetés és lelkigondozás szolgálatát, 1957 óta pedig önálló egyháztestként működik.
Óriási jelentőségű a bővülő magyar református szórvány jövőjének megtartása, a növekvő európai migrációs folyamatok jelenében. A hét évtizedes diaspóramúlttal fémjelzett NyEMRLSz célja hűségesen ellátni ezt a munkát, mert Krisztus volt, marad és lesz a reménységünk! Bár mozgástere karcsúbb keretek közé kényszerül, céljai megvalósításábanszámít a világi politika és a Kárpát-medencei tömbreformátus egyházak hathatós támogatására. Hivatásként folytatja az anyanyelvi igeszolgálatot, mértékadónak tekinti mások véleményének kölcsönös tiszteletben tartását és önmagát is lelkigondozva vallja József Attilával: ”A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés!” (A Dunánál, 1936).
Szolidaritását nyílvánítja ki a Kárpát-medencében élő és szolgáló magyar református egyházakkal. A nyugati demokráciát védelmező szellemisége jegyében, jogosnak tartja az ősi jussunk viszzaszolgáltatását. Helyteleníti a székely megyéket szétziláló regionalizálási szándékot, amely szellemisége a székely területi autonómia ellen irányúl. Hasonlóképpen viszonyul a szepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium ügyéhez is és méltatlannak tartja az újonnan megszavazott restitúciós román törvényt.
A Nyugat-európai résztvevőkön kívül Magyarországról, Szlovákiából, Kárpátaljáról, Romániából és Szerbiából is érkeztek érdeklődők a tanácskozásra. A gyülekezetek beszámolói és időszerű gondjai összmagyar távlatokban is megbeszélésre kerültek.
Szombaton (július 20-án) pedig Globális református feladataink – Hosszútávú terepfelmérés a Magyar Szellemi Hazában címmel egész napos tanácskozás keretében igyekeztünk központi témánk feldolgozására. Felkért előadóként Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke küldetésünk elvi alapjairól szólt. Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka küldetésünk európai vetületeit egy hazai szemszögéből elemezte; majd Tóth Miklós, Szolgálatunk titkára küldetésünk európai és világvetületeiről szólt, egy európai szemszögéből. Tőkés László, az Európa Parlament tagja pedig a Magyar Református Világszövetség megalakulásának 75 éves jubileumára emlékezett és a világszerte szétszórt magyar reformátusság jövőjéről értekezett.
A vasárnapi (július 21.) úrvacsorás záróistentisztelet igehirdetője Erdélyi Géza ny. felvidéki püspök, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának lelkészi elnöke volt. Emlékezetes élményt nyújtott a székesfehérvári Csomasz Tóth Kálmán ökuménikus kórus és a Légierő zenekarának közreműködése.
A sajtótájékoztató hiteléül albert@newlights.info
A több mint nyolc évtizedes múltra visszatekintő, egyik legrégibb magyar teológiai folyóirat szerkesztőbizottságának tagjai május 11-12-én látogatást tettek a szerbiai Bácsfeketehegyen és Vrbas városában. Közel egy évtizede határozta el a szerkesztőbizottság, hogy kihelyezett üléseken ismerteti meg egyházi előljárókkal,lelkipásztorokkal, theologiai hallgatókkal, presbiterekkel, valamint gyülekezeti tagokkal a Theologiai Szemle sajátos szolgálatának történetét, felmutatva mindazon értékeket mellyel egy tudományos kiadvány hozzájárulhat az egyház küldetése még teljesebb betöltéséhez.
A szerkesztőbizottság tagjai az elmúlt években ellátogattak többek között Debrecenbe, Egerbe, Kecskemétre, Győrbe, Révkomáromba, Nagyváradra. A lap ökumenikus jellegéből adódóan minden helyszínen találkoztak a különböző egyházak, felekezetek képviselőivel, élénk eszmecserét folytatva többek között arról, hogy egy rendszeresen megjelenő ökumenikus tudományos kiadvány miképpen segítheti még erőteljesebben a lelkipásztori munkát, a lelkészképzést és a lelkésztovábbképzést. A szemle jellegből adódóan külön hangsúlyt kapott a tájékoztatásnak, reflexiók közlésének az a módja amit a Theologiai Szemle eddigi formája és új mediális lehetősége által végez. Többször volt olyan találkozó is, főleg fiatal lelkészekkel, hittudományi karok hallgatóival, doktoranduszokkal, így többek között Budapesten, Győrben, Révkomáromban, ahol a beszélgetés során a lappal kapcsolatos értékelések mellett megfogalmazódtak a szerkesztőség és szerzők felé tett elvárások is.
Bácsfeketehegyen a Szerbiában szolgáló lelkészek körében Dr. Fischl Vilmos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára a Theologiai Szemlét kiadó közösség nevében szólt többek között az Ökumenikus Tanács 70 éves jubileuma kapcsán tartott ülésekről, megemlékezésekről. Kiemelte, hogy az Ökumenikus Tanács által gondozott lap elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítését, s a közelmúltban az interneten is hozzáférhetővé vált. A szerkesztőbizottság elnöke Dr. Kádár Zsolt ismertette a szemle történetét és vázolta a szerkesztési szempontokat. Kitért arra, hogy a szerkesztőbizottság a viszonylag szűk létszámú szerzőgárdát szívesen bővítené, így buzdította a szerbiai lelkészeket tanulmányok, recenziók, fordítások beküldésére. Kádár Zsolt a szerkesztőbizottság jelenlévő tagjainak bemutatásakor rámutatott arra, hogy református, evangélikus, baptista, metodista és orthodox lelkészek, teológiai tanárok dicséretes együttmunkálkodása révén áll össze egy-egy lapszám. Az alkalmon betegsége miatt nem lehetett jelen Dr. Bóna Zoltán korábbi ökumenikus főtitkár, a lap főszerkesztője. Ott volt viszont a tanácskozáson Szuhánszky T. Gábor budapesti metodista lelkész, az Evangéliumi Alliance főtitkára és Jakab László Tibor a lap olvasószerkesztője.
A többórás megbeszélés során a szerbiai lelkészek, köztük Orosz Attila esperes, Harangozó László intézetigazgató, Gyenge Károly torontálvásárhelyi lelkipásztor, Halász Sámuel hitoktató, valamint Hallgató Imre főgondnok elmondták, hogy rendszeresen eljut hozzájuk a Theologiai Szemle, mely komoly segítséget jelent a teológiai tudományos tájékozódás terén számukra. Beszéltek arról is, hogy mit jelent idegen nyelvi közegben, nagy egyháztestek szorításában, az egyre inkább érzékelhető nemzeti és felekezeti identitásvesztés, beolvadás folyamatában élve megőrizni a magyar protestáns hitbeli önazonosságot. Örömmel számoltak be viszont arról, hogy éppen a tanácskozás napjának délelőttjén nagyszámú gyülekezetek körében ment végbe sok helyen a konfirmáció.
Több gondosan és szépen felújított templomba is ellátogatott a szerkesztőbizottság, de szívet szorító tapasztalat volt jónéhány komoly felújításra váró, igen kicsiny létszámú gyülekezetet befogadó hatalmas méretű templomban megállni, közös imádságban és énekben kérve Isten újat adó Lelkének kiáradását. A testvéri találkozó utolsó állomása a vrbasi metodisták temploma volt. Itt a misszió és ökumenicitás beszédes jeleként az Úrasztalán a nyitott Biblia hét nyelven szólította meg a gyülekezetet. A fiatal lelkész Fazekas Vladimir az ifjuság, a fiatal házasok és a cigányság körében végzett városi misszió áldásairól beszélt, jellemzően főképp szerbül és angolul.
A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága éves tervei között további kihelyezett ülések, ökumenikus látogatások, teológiák és teológusok felkeresése szerepel. Ezek a találkozók kölcsönösen adtak eddig is meggazdagodást. Építettek a további építéseket szolgálva.
Beküldte Orosz Attila, lelkipásztor - esperes
Aligha van kétarcúbb, de mondhatnám kétszínűbb emberi képződmény a nyelvnél. Hol kiszolgáltatottunk, hol pedig uralkodik rajtunk. Olyan társadalmi jelenség, amely – ahogy a filozófus fogalmaz – „a társadalmi létben megvalósuló kontinuitás szerve és közege”. Egyszerűbben: az emberek közötti kapcsolat anyaga és eszköze. Általa leszünk egy bármely adott közösség tagjai. Beszélni annyi, mint lenni. Hogy hogyan? – arról talán leghitelesebben a nyelv „beszél”: árulkodik rólunk.
Hogy a mostani jegyzet felvezetése a fenti szavakkal történik, annak egyetlen magyarázata, hogy az utóbbi napokban több olyan esettel találkoztam, melyekről éppen a nyelv játszik meghatározó szerepet, mond legtöbbet.
Ezekből választottam kettőt.
Nem szeretek temetésekre járni. Nem csak, mert minden temetés szomorúvá tesz, azért is, mert legtöbbször – elnézést – zavarnak, sőt idegesítenek a papi búcsúztatók. Nem kizárólag sztereotípiáik miatt, ami még akár érthető is lenne, inkább azért, amit „mondanak”, pontosabban: amit nem. Talán ezt fel sem említeném, ha nem tapasztaltam volna ennek az ellenkezőjét. Azt, hogy halálról, elmúlásról, az élők fájdalmáról lehet másként is beszélni. Együttérzéssel, őszintén, de hamis pátosz és csinált fennköltség nélkül. Szabatosan, szép magyarsággal (ami nem mindig jellemzi a búcsúztatókat!), jól megválasztott példázatossággal. Egyszerűen: emberien. Ahogy Orosz Attila lelkész, hivatalosan bácskai esperes tette egy hideg téli reggelen az újvidéki sírkertben. Aki így beszél, az ezt hivatása teljes felelősségével teszi. Példamutatóan. Más: a minap alkalmam volt hallgatni/nézni egy érdekes tv-beszélgetést. A téma, amelyet szakértők és érdekeltek jártak közül, valóban igen aktuális: a magyarok és az antiszemitizmus. S ahogy a tárgy megkívánta, a diskurzus (a kapkodó műsorvezetés ellenére is) érdekes volt. Több olyan gondolat fogalmazódott meg, hangzott el, amellyel nap mint nap szembesülünk, s amelyek igen határozottan megosztják a társadalmat határon onnan és innen is. És ez nem csak a szemitizmus viszonylatában nyilvánul meg, hanem általában a másság, mindenekelőtt a különböző verések és falfirkák formájában a nemzeti másság viszonylatában, amit elsősorban a politika gerjeszt, s ami senkit sem hagyhat nyugton, aki valamelyest is aggódik, felelősséget érez szűkebb és tágabb világunkért, s önmaga sorsáért. Bár a téma kimeríthetetlen, hosszan lehetne róla meditálni, ezúttal csak egy mellesleg mozzanatra reagálnék, bevallom, nem függetlenül saját szakmai érdekeltségemtől. Nevezetesen arra, amikor az egyik vitázó felpanaszolta, hogy az átalakított országos tantervben helyet kapott két olyan író (Wass Albert, Nyírő József) opusának tárgyalása is, kiknek múltja, magatartása nem éppen feddhetetlen, amit ő tolerancia-ellenesnek, mi több, etikailag elfogadhatatlannak, ideológiai gesztusnak tart. (Magam is így gondolom.) Erre reagált az egyik vitapartner, aki politikusként azt igyekezett bizonyítani, hogy igen, persze, de azt sem kellene talán elfelejteni, hogy kiváló írókról van szó. S itt kellett volna a műsoron belül valakinek reagálnia, ami nem történt meg. Holott jó lett volna, mert sajnos, közel sem kiváló, inkább nagyon is középszerű írókról van szó, akikből rajtuk kívül még szép számmal vannak, de mégsem lettek tantervi anyag. S itt sántít a politikusi érvelés. Mondhatnám, kilóg a lóláb. A politikának, melynek kétségtelenül irányító szerepe van a tanterv átírásában, ugyanis nem szokása az esztétikai jellegű igazságszolgáltatás, fütyül rá, viszont kifejezetten szereti saját ideológiai szemléletét és hatását érvényesíteni. És ebben, sajnos, nincs semmi új. Ismétlődik a történelem. Így volt ez az ún. kommunista érában is, amikor hasonlóan középszerű írókat tanítottak csak azért, mert baloldaliak voltak. Ez ismétlődik meg, ezúttal ellenkező oldalról. S ezt nem lehetett sem akkor, és nem lehet ma sem kivédeni.
Mi köze ennek a nyelvhez? Hát az, hogy lehet bárhogy is érvelni, az igazságot nem lehet elhallgattatni, kibújik, mint a kukacvirág a téglák közül. A nyelv kiszolgáltatott ugyan, de a gondolat, ha gondolkozunk, s nem csak mondatokat fogalmazunk meg, jelzi, a beszéd hamisságát.
Jól meg kell gondolni, mit bízunk a nyelvre, mert elárul(hat) bennünket. Csalfa egy képződmény, tud hű, de tud hűtlen is lenni. Tőlünk függ, mikor milyen.
Gerold László
forrás: VajdaságMa
Az újvidéki gyülekezetünkben felgyülemlett problémákról beszélgettünk az Apáczai Diákotthonban
Áhitattal kezdődött újvidéki gyülekezetünk tájékoztató jellegű összejövetele 2012 november 3.-án, 10 órakor Újvidéken, az Apáczai Diákotthonban. Mintegy harminc keresztyén testvérünkkel együtt jelen volt még Orosz Attila bácskai esperes, Hallgató Imre országos egyházunk főgondnoka, dr. Kákonyi József bácskai egyházmegyénk gondnoka, Molnár András ügyész, Gyenge Szlifka Tilda torontálvásárhelyi (debelyacsai) és Halász Dániel maradéki lelkipásztor. Orosz Attila esperesünk a reformáció 495. évfordulója a reformáció ünnepének, október 31.-ének forrásüzenetéről, az evangélium-, az igehirdetés jelentőségéről beszélt napjainkban. Az újvidéki gyülekezetben történteken átszűrve külön jelentősége van mindannak, amit az igazságról, a félelem romboló hatásáról mondott. Az igazhitű keresztyén emberek ne féljenek kimondani az igazságot, merjék vállalni a szembenézést mindazzal, ami az elmúlt években történt.
Hogyan tovább ebben az áldatlan helyzetben, amelyet szinte minden keresztyén testvérünk másként értelmez Újvidéken? Sokan a gyülekezeti tagok félrevezetéséről, mások szakadásról beszélnek, amelyet Botos Elemér, az igehirdetéstől, a palásttól megfosztott református pap idézett elő. Orosz Attila aláhúzta: Nincs ugyan egyházszakadás Újvidéken, mégis nehéz feladat lesz újraszervezni a gyülekezeti életet. A nehéz helyzet megoldását részben segíteni fogja a Botos Elemér ellen folytatott peres ügyek lezárása, amely vélhetően a végéhez közeledik.
Az újvidéki gyülekezet ingatlanának, vagyonának kezelése kapcsán Országos Egyházunk is követett el hibát, mutatott rá Molnár András ügyész (a vonatkozó beszámolók olvashatók honlapunkon, de megjelentek Évkönyvünkben és a Református Életben is). A legújabb bírósági végzés megtévesztő, az új bírónő (eddig néhány bíró cserélődött az ügyben) semmisnek nyilvánította Országos Egyházunkat... Erre a fellebbezést időben átadta egyházunk, a szükséges dokumentációval, minisztériumi bejegyzéssel együtt. Az ügy jogi lezárása Molnár szerint novemberben befejeződik, és ha másként nem lesz lehetséges, legkésőbb tavaszra megtörténik a kilakoltatás.
Lelkipásztorhoz nem méltó dolgokat művelt Botos Elemér, mutatott rá Hallgató Imre és dr. Kákonyi József. Az újvidéki gyülekezetet évekkel korábban kellett volna összehívni, és idejekorán, még az építkezések előtt tájékoztatni. Most sokkal összetettebb helyzetből kell visszaszerezni jogi, peres eljárás útján egyházunk vagyonát Újvidéken.
A protestáns teológia (az Ady Endre utcában van az épülete) megalapításának körülményeiről Nagy Margit többek között megkérdezte, hogy az ingatlan kinek a tulajdonában van? Tud-e róla az Országos Egyházunk, hogy Botos Elemér a református egyház nevében pályázott és kapott is pénzt az építkezésre?
Megjegyzése, kérdése, bírálata volt dr. Franyó Zsuzsának. Pontosításként megjegyezte, hogy Botos Elemért megfoszthatják az igehirdetés lehetőségétől, kivetkőztethetik reverendájából, de nem vehetik el a diplomáját. A büntetésétől eltekintve, Botos három éve végzi továbbra is a szolgálatot Újvidéken, attól függetlenül, hogy alig vannak néhányan az istentiszteleteken. Meggyőződése szerint ki kell mondani nyilvánosan, hogy Botos Elemér vétett, de mindazt, amit tett nem tudta volna egyedül véghezvinni. Az ügyet Csete-Szemesi István püspöknek és azoknak a tisztségviselőknek kell lezárniuk, akik tudtak a dolgok menetéről.
Kapott-e az egyházunk 2001-ben az amerikai reformátusoktól, protestánsokról adományt, kérdezte Tóth Bátori Erzsébet. Beszámolt a belvárosi templomunkban tartott reformáció emléknapi műsorról (október 31-én), amelyen részt vettek a szlovák evangelikus, a görök katolikus egyház, a Mária Rádió, Protestáns Teológia lelkészei, tanárai, valamint a Császár Bíró lelkészházaspár (akik ellen peres eljárás folyik Magyarországon az Arany Alkony idősotthonok ügyében). A vendégeket és gyülekezetünk néhány tagját kész tények elé állította Botos Elemér, mert a közös ima, a Miatyánk és az áldás előtt megtartotta az újonnan alakult protestáns egyházának a zsinatát. Kimondva, hogy "megnyerte a pert, miszerint az Országos Egyházunk nem létezik bácsfeketehegyi székhellyel, noha ott is tartanak ún. zsinatott 10.-én..." A felterjesztéseivel kapcsolatban Botossal együtt négyen szavaztak!
Kérdés, hogy mindez hogyan lesz jegyzőkönyvezve? Az ünnepi megemlékezésen érezni lehetett a feszültséget. Gyülekezetünk néhány tagja meg is jegyezte a templomból kijövet, hogy milyen ünnepi istentisztelet az, amelyen még a 90. zsoltárt vagy a Nemzeti Imánkat sem lehet elénekelni? Javasolta, hogy lehetővé kell tenni, hogy a templomunkba bemehessünk, már most is, mialatt a per folyamatban van, mert a templomunk a gyülekezetünkké, és nem Botos Elemér tulajdona, aki tettével elárulta az egyházunkat.
Mi alapján adhatja el bárki az egyházunk vagyonát, kérdezte Gyenge Szlifka Tilda. Pirosi lévén, bár jelenleg férjével, Gyenge Károly lelkipásztorral Torontálvásárhelyen szolgál, mégis azt kéri, rendezzék Piroson a gyülekezeti életet, addig, amíg nem késő. Évekkel korábban, mialatt Maradékon szolgáltak, úgy tervezték, hogy Piroson telepednek le, azért is renoválták a családi házukat. Kérdésére válaszolva Hallgató Imre kihangsúlyozta, hogy az egyházunk telkén épült új ingatlan építészeti engedélye rendben van, beruházóként az újvidéki gyülekezet van megjelölve. A pénz forrása azonban ismeretlen egyházunk előtt.
Az egyházi élet leépítése Botos Elemér megérkezésével kezdődik 1988-ban, mutatott rá Erdős Pál, aki akkor presbiter volt. Nem egyszer figyelmeztették a püspököt, hogy Botos megbízhatatlan, hogy a presbiterek tudta nélkül cselekszik, hogy hamisít... Noha az Országos Egyház sokszor átsiklott a tények felett, mégis meg van győződve, hogy a nagyobb bajt még meg lehet akadályozni, és megmarad a templomunk és a parókiánk.
Visszaélt Botos Elemér a meghívással, kezdte személyes vallomását Béres Fényszárosi Irénke. Férjével, a 2008-ban elhunyt Béres Károllyal aláírást gyűjtöttek a lelkészházaspár: Botos Elemér és Andrea meghívásáért. Hamarosan be kellett látniuk: tévedtek. A Botos-házaspár anyagiakban és lelkiekben tönkretette a gyülekezetet. Jelenleg gyalázatosan néz ki a parókiánk. A minap hivatalosan kereste fel Botosékat, ekkor értesült róla, hogy egy lelkészünk Elemérnél járt megérdeklődni, mibe kerülne abba hagyni a pereskedést, mire azt a választ kapta, hogy nem kívánja abba hagyni, hanem miután nyernek százezer eurós kártérítést kérnek az Országos Egyháztól. Amennyiben a kártérítés kifizetésére kerül sor, Elemér szerint még két gyülekezetünk kiválna, hogy ne kelljen fizetniük. Béres asszony a továbbiakban javasolta, hogy az ügy lezárásáig legalább közös énekórákat tarthassunk templomunkban, a Darányi-telepen.
Az új püspök megválasztásának kivárását javasolta Baksa Zoltán, majd ezt követően haladéktalanul össze kell hívni a gyülekezeti konferenciát Újvidéken, a belvárosi templomunkban. Az új püspöknek elég erősnek kell lennie, hogy ezt véghezvigye. Ez az összejövetel késik tíz évet, és a mostani püspök úrnak kellett volna összehívnia a templomunkban. Talán így lehetett volna elejét venni a nagy csalásnak. Sérelmezte továbbá, hogy a Botos Elemér ellen akkoriban indított fegyelmi eljárást anélkül bonyolították le Országos Egyházunkban, hogy őt (mármint Baksa Zoltánt) meg sem hallgatták. Emlékeztetett arra, hogy akkor mondott le Józsa László, egyházunk ügyésze, és Botos Elemér pedig tovább folytathatta tevékenységét, amelynek súlyos következményeit újvidéki gyülekezetünk, Országos Egyházunk egyaránt viseli.
Hova menjenek az újvidéki reformátusok istentiszteletre, ki fogja őket keresztelni, esketni és eltemetni, kérdezte Molnár Róbert gyülekezetünk fiatal tagja.
Két esemény is volt az elmúlt héten, amely csak fokozta az újvidéki gyülekezettel kapcsolatos kérdéseket. Botos Elemér, a Darányi-telepen, a Petőfi Sándor MMK-ban, a Társalgón a reformáció emléknapja kapcsán az újvidéki gyülekezetről beszélt (október 30.). Köztiszteletben álló testvérünk, Kovács József tájékoztatta a szerény létszámú jelenlévőket, hogy Matuska Márton és Botos Elemér támogatásával aláírást kezdett gyűjteni (személyi számmal, lakcímmel) egy emléktábla állítására arra a modern épülettömbre, amely, az egykori Református Olvasókör épületének helyén épült Újvidéken. Mi a helyzet az egyházunk vagyonának visszaszármaztatásával, kérdezte Stanyó Tóth Gizella. Az Országos Egyházról, a többi gyülekezetünkről vannak adatok Molnár András szerint, de nem tudni mi a helyzet az újvidéki gyülekezetben. Megígérte, hogy utánanéz.
Összegezve az elhangzottakat, a jelenlevők elfogadták Orosz Attila esperesünk javaslatát, hogy az új püspökkel együtt tartsák majd meg a konferenciát belvárosi templomunkban, amellyel elkezdődik a gyülekezeti élet újraszervezése Újvidéken. Gyülekezeti tagjainkat addig is szívesen látják Maradékon, Feketicsen és más vajdasági gyülekezeteinkben. Az egyházi szertartásokat is megszervezzük a lelkészeinkkel egyeztetve. Az újvidéki gyülekezeti tagok egyházi évi járulékukat Bácsfeketehegyen fizetik be, ahol külön kartotékát nyitottak e célra. A befolyt összeg az újvidéki gyülekezetet illeti meg, és rendelkezni fog vele, mihelyt rendeződik a helyzet.
Az összejövetel végén Gyenge Szlifka Tilda lelkésznő mondott áldást.
Lejegyezte Stanyó Tóth Gizella.
Hetedik alkalommal adtak egymásnak találkát a Bánság reformátusságának kórusai. Öt esztendő múlásával kanyarodva vissza október hó harmadik szombatján a Béga parti kisváros Kis-Hídjának tövében emelkedő templomba. Mely „épült I Ferencz József apostoli király és Nagybecskerek kv.r.t. város által kegyesen adományozott telken, az uralkodó, a magyar nemzet, a külföldi hitrokonok és a nagybecskereki hívek együttes áldozatkészségéből. 1889 és 1891 között Szalay József lelkészsége és Vécsey István huszonöt éves főgondnoksága alatt, Zaboreszky Ferenc tervei alapján és Vaskovich Antal írányításával”. Imígyen szólnak a külső falakba (bele)ágyazott, aranybetűs szövegű vörösmárvány táblák. Fennen hírdetve, hogy a Gondviselésnek hála!, él még református hitébe és magyar anyanyelvébe kapaszkodó nemzet(rész) is e hazán! Él, és bár idősödik és porlik egyre a gyülekezet, erejéből nemcsak a látható, de a belső, lelki templom felújítására is futja, csengő énekhanggal is átszőve mindezt.
A házigazdák, vagyis a Nagybecskereki Református Egyházközség nevében az egybegyűlteket Kiss Nándor tiszteletes úr köszöntötte, majd a kórustalálkozó eszmei atyja, Marton Károly magyarittabéi esperes úr méltatta alkalmi igeszakasszal ( Péld. 6,6 ) az alkalomra buzgón készülődők igyekezetét. A nyitóáhitat gondolatait Gyenge Károly torontálvásárhelyi tiszteletes úr hozta. Felvezető énekként a LXXXVIII zsoltárt, útmutató igeszakasznak pedig a Zsoltárok könyvének 96.fejezetét választva. Üzenvén, énekeljünk új éneket az Úrnak, és társuljon új szív a régi szavakhoz. Hogy Isten hárfáiként egymás sebzett lelkét is gyógyítani tudjuk. Örömben és ínségben egyaránt készségesen összefogódzkodva.
Az elhangzottakat mintegy igazolva felvezetőként Molnár Éva, a zrenjanini reformátusok és Goda Andrej, a petrovgrádi szlovák evangélikus egyházközségének kántorai adtak elő közösen egypár zeneszámot. A hertelendyfalvi énekkar és a torontálvásárhelyi Dalárda szogálatát követően a verseci szórványreformátusság háromfős küldöttsége lépett ki középre. Az ún. tettekre váltott szavak sorozatában a beiktatott szünet után előbb Kovács Lilla hárfajátéka keresett utat a befogadói közösség felé, majd a magyarittabeiek és a házigazdák kórusa zengett fel. Soraik közé iktatva a visszatérő kedves vendégként érkező, immáron tízéves bácskossuthfalvi id.Kovács Gyula egyházi kórust. Buzdult a szív szeretetre, hálára és repült csak egyre felfelé a lélek. Mint a rónák nyár tüzében ringó délibáb, ott, ama zúgó négy folyó mentében. Minden félreértést elkerülendő, úgymond járat közben jóváhagyott kérések nyomán tolmácsolt akkordok voltak ezek immár...A találkozó záróáhitatát Marton Ilona magyarittabéi tiszteletes asszony vállalta. Háborgó belső kételyeink lecsillapítására, továbbá a bűnnel beszennyezett emberi gyarlóságaink levetkezésére buzdító gondolatait Dávid király 139., A karmesternek címezett zsoltárának intelmeire építve.
Így aztán nem csoda, hogy a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület székházába végül szellemi táplálékkal bőségesen feltarisznyázva vonult át az egybegyűltek bő százfős csapata. Egy ízletes délbéddel egybekötött fértályórányi utótársalgásra. Amelyben végsősoron nemcsak Varga Anna nyugalmazott tanárnő rímekbe foglalt pedagógusi intelmei kaptak még helyet, de a hertelendyfalvi testvérek tiszteletére a Székely himnusz is felcsendült. Voltaképpen a 2013. évi, Magyarittabére tervezett viszontlátásban is reménykedve. Persze, amennyiben a legrejtettebb gondolatainkat is ismerő Úrnak is eképpen lészen akaratja!
Írta és fényképezte: Martinek Imre
Ezévi Közgyűlését tartotta a Generális Konvent Szombathelyen június 18-20 között. Az összejövetel házigazdája az alapításánk 400 éves évfordulóját ünneplő Dunántúli Egyházkerület volt. A tanácskozáson egyházunkat Orosz Attila esperes, Hallgató Imre főgondnok és Dr Kákonyi József em. gondnok képviselték.
A tanácskozáson bejelentették a Heidelbergi Káté újbóli lefordításának elkészültét. Kiadására a jövő év folyamán fog sor kerülni, amikor az első fordítás 450 éves évfordulója lesz. Erre az alkalomra tervbe lett véve a Zsinat összehívása is. Az újbóli fordítás elkészültével a középiskolások részére vetélkedőt szerveznek.
A tanácskozás részvevői részesei lehettek a Körmendi Zsinat 400 éves évfordulójának megünneplésének. A részvevők Körmenden a Batthyányi kastélytól a sportcsarnokig utcai ünnepi menetben vonultak. Az ünnepséget megtisztelte Kövér László a Parlament elnöke, valamint Bebes István a város polgármestere is.
óe
Több hónap múlt el azóta, hogy utoljára megjelent az ittabei újság, és mégis úgy tűnik, mintha most lett volna, nem is olyan régen. Igaz amit Isten Igéje mond: „… úgy elmúlnak esztendeink mint egy sóhajtás”. Zsolt.90
De hála legyen a mi Urunknak, hogy megtartott, megőrzött és egy újabb évvel ajándékozott meg bennünket.
Jött a tél, amelyről előbb azt gondoltuk, hogy nem is lesz olyan komoly, de bizony később bebizonyosodott a jó közmondás: „nem ette meg még a kutya a telet.” Nagy izgalommal készültünk a gyermekekkel a karácsonyi ünnepekre, és már hagyományosan advent első vasárnapján elkezdődik az ünnepi műsor osztályonként, hogy a 7O hittanórás gyermeknek ne egyszerre kelljen szerepelni. Igy karácsony estéjén már csak az ovódásokat és a még kisebb gyermekeket hallgathattuk meg a templomban, ahol dicsértük és magasztaltuk a mi mennyei Atyánkat az ő kimondhatatlan ajándékáért, Jézus Krisztusért akit elküldött a földre, és megnyitotta a menny kapuját a számunkra.
A gyermekek szerény ajándékcsomagot kaptak karácsonyra, amelyet ittabei családok adományoztak. Ezúttal is köszönjük az adományozók szeretetét és ádozatkészségét.
Az énekkar tagjai is szépen eljártak a péntek esti próbákra, ugyanis december elején Hertelendyfalván tartottuk meg a bánáti gyülekezetek énekkartalálkozóját. Négy bánáti református gyülekezet (Hertenlendyfalva, Torontálvásárhely, Nagybecskerek és Magyarittabé) énekkara vett részt ezen a találkozón, ahol sok szép énekkel dicsértük és magasztaltuk az Urat. Nagyon szép alkalom volt ez az együttlétre, beszélgetésre, ismerkedésre.
Az elmúlt év végén megérkeztek az új, 2012-es évkönyvek sok gyülekezeti képekkel, írásokkal és szép falinaptárral együtt, valamint a Református Élet újságunk is megjelenik minden hónapban.
Az év első vasárnapján ismertettük a gyülekezetben az elmúlt év statisztikai adatait, amelyek a következők voltak: keresztelő: 16 (7 fiú és 9 leány), konfirmált 14 (9 gyermek és 5 felnőtt) esküvő 3 vegyes pár, temetés: 21 (14 férfi és 7 nő) ebből 5 más vallású, és 12 ittabei személyre szóltak a harangok. Az elmúlt évben vasárnap délelőtt és délután valamint ünnapnapokon összesen 13O alkalommal szólt Isten Igéje, táplálta lelkünket, erősitette hitünket. A gyermekeknek 28O hittanórát tartottunk az iskolában I- VIII.osztályig, vasárnapi iskola – gyermekórák 31 alkalommal voltak. Az énekkar számára kb.4O alkalommal volt énekgyakorlás péntekenként. Sok más alkalom volt még a gyülekezetünkben, de erről már korábban is olvastak és majd még beszámolunk a különböző találkozókról.
A szórványgyülekezeteket is meglátogattuk a tél folyamán, ahol hirdettük Isten igéjét és úrvacsorát is osztottunk.
Március 11-én, vasárnap délután négy személygépkocsival a torontálvásárhelyi gyülekezetbe utaztunk mintegy 19-en, hogy résztvegyünk a Női világimanapon, amelyet az idén Torontálvásárhelyen tartottunk meg. Szép, közös találkozó volt ez a két gyülekezet számára szeretetvendégséggel (teadélután) egybekötve.
Március 15-én újból megemlékeztünk a magyar-szabadságharc győzelmére. A 10 órakor kezdődő istentiszteleten Nt. Orosz Attila bácskai esperes úr hirdette az igét.
Virágvasárnap, amely az idén április 1-én volt, a békéscsabai gyülekezet vendégei voltunk. A férjemet kérték meg, hogy hirdesse az Igét az ünnepi istentiszteleten, mivel l881-ben itt Alsóittabén született Koppányi Gyula, aki református lelkész lett és Békéscsabán száz évvel ezelőtt, tehát 1912-ben felépíttette a református templomot és parókiát. Az ünnepi istentiszteleten mintegy 25O-en vettek részt és jelen voltak a Koppányi család leszármazottai is kb.4O-en, és az istentisztelet egy Kopánnyi leszármazott ükunoka keresztelésével kezdődött. Az istentisztelet után a templomkertben megkoszorúzták az idős Koppányi Gyula mellszobrát,közös képet készitett a család, ezután pedig meghívott a nagy család a békéscsabai lelkészházaspárral együtt egy közös ebédre, hogy együtt örvendezzünk és ismerkedjünk a család aprajával, nagyjával.
Megemlékeztünk Nagypénteken Jézus Krisztus kereszthaláláról, amikor Isten kimutatta a szeretetét minden ember iránt és a mi bűneinkért, vétkeinkért Fiát, Jézus Krisztust adta halálra, hogy mi a lelki, örök országban éljünk örökkön örökké egész másként mint itt a földön. Gyermekek ezen alkalommal is énekeltek, szavaltak. Húsvétkor, a Feltámadás napján is ünnepi verseket szavaltak a hittanórás és óvodás gyermekek, akik még szívükben érzik, hogy őket szereti az Úr!
Sokan nem jöttek el az istentiszteletekre még nagy-ünnepekkor sem, pedig az Áldott orvos, JÉZUS,a lelkek orvosa várja, a fájó szivűeket is. Gyere Testvérem és gyógyíttasd megsebzett szivedet!
Gyermekenek két napos bibliai találkozó volt Feketicsen április elején, Vajdaság sok református gyülekezeteiből mint egy 14O gyermek vett részt e napokon és nagyon jól érezték magunkat. Ittabéről nyolc gyermek volt ott.
Hamarosan női konferencia lesz Feketicsen egy napos és magyarországi előadók beszélnek a hit dolgairól, már nagy az érdeklődés.
Májusban Nagybecskereken lesz két napos találkozó amelyre mindenkit szeretettel várnak. Jelentkezni a saját egyközségükben kell ha részt szeretnének venni ezeken az alkalmakon.
Készülünk az anyák napjára is, május első vasárnapán szeretnénk megünnepelni a gyermekekkel és szüleikkel. Még azt is elmondjuk, hogy a VI.osztály is nagy lendülettel készül a konfirmációra, amely május 20-án délután 4 órai kezdettel lesz a templomban.
Az édesanyákat is köszönjük itt ezen alkalommal, akik e rohanó világban és mind többet igénylő gyermeiknek igyekeznek eleget tenni és jó anyák lenni. Ez alkalommal egy versel köszöntjük őket.
Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is…
Még a nap is szebben süt, Mert anyák napja van ma. Sok madár is fenn az ágon Folyton ezt csipogja: Kezemben egy virágcsokor, Mit is mondjak néked? Elmondom hát újból, újból, Hogy szeretlek téged! Mesélj, hogy örültél, Mikor megszülettem, Mesélj, hogy aggódtál, Mikor beteg lettem. Azóta megnőttem, Ugye, édesanya? Mégis beleférek Ölelő karodba!
Nem feledkezünk meg a nagymamákról sem, íme most nekik is egy verset mondunk, olvassák el!
Donászi Magda: Nagymaminak
Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, Nagymamikám elé üllök sok-sok szeretettel.
Édes jó anyámat fölnevelte nékem, Most énértem fárad, mint anyámért régen.
Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva-várom, Nála jobb nagymami nincs is a világon.
Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta, Mintha mindnyájunknak édesanyja volna.
Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, Őt is felköszöntöm hálás szeretettel.
Marton Ilona, lelkésznő
" Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr
lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név." Zak. 14,9.
Ez év március második vasárnapján Torontálvásárhelyen tartottuk meg a nők világimanapját. Az ittabei gyülekezet 19 tagja (15O km-oda vissza az út) kiskocsikkal utazott el a mintegy 18OO református lélekszámmal rendelkező gyülekezetbe.
Torontálvásárhely a bánáti egyházmegye legnagyobb református gyülekezete.
Csodálatosan szép az 12OO ülőhelyes temploma a falu központi terén. Pár év óta aránylag fiatal lelkészházaspár szolgál ebben a szilárdan kitartó magyar református gyülekezetben. A falu mintegy négy-öt ezer lakosú, tehát kétezer kétszázból pár százan magyar katólikusok, a többi pedig ortodox pravoszláv vallású.
Vasárnap délután 3 órakor kezdődött az imanapi program feldolgozása. Először a házigazdák olvasták fel a program első részét énekekkel egybekötve, majd a vendégek, a magyarittabei gyülekezeből érkezett 19 személyből, 6 asszonytestvér dolgozták fel énekekkel a programot. A bánáti egyházmegye esperese egy rövid igehirdetést tartott kánaáni asszonyról. Az alapige a Máté evangéliuma 15 részéből a 21-28–ig tartó igeszakaszból szóltak. Az igehirdető kiemelte, hogy példaképünk lehet a kánaáni anya, aki beteg leányáért felkereste Jézust és nagy bizalommal állt az Ur Jézus Krisztus elé, teljesen meggyőződve, hogy itt és most a Mester meg fogja gyógyítani beteg leányát. Valóban kitartó könyörgése a gonosztól gyötört leány meggyógyult Jézus Krisztus által. Ma is mindannyian a gonosztól gyötört emberek vagyunk, mert olyan hamar haragra lobbanunk, lenézzük a másik embert, segíthetnénk, de nem tesszük, imádkozhatnánk a bajban levőkért, de elmulasztjuk, és a rohanó világban a gyermekekre sincs idő, ebből pedig a szülő és gyermek is nagy kárt vall. Szükséges volna, hogy az Úr a gonosz hajszájából, ítélkezéséből, hitetlenségünkből kigyógyítana. Egyedül a kitartó imádság tudja a gonosz lelket lefékezni, semmi más!
A rövid szünetben finom teával szolgáltak a vendégfogadó asszonyok és finomabbnál finomabb süteményekkel. Közben a két gyülekezet ismerkedett egymással, és sok régi ismerős is találkozott ezen az alkalmon. Itt mondjuk el, hogy tavaly Magyarittabén tartottuk meg a nők világimanapi programját. Már több éve így egymást látogatva tartjuk az összejöveteleket. Őkumenikus jellege volt az összejövetelnek, mert katólikus és más vegyesházasságban élő asszonyok is részt vettek ezen összejövetelen. Itt a délbánátban szórvány magyarságban és szórvány református és katólikus kisebbségben élők összetartunk. A nagy szláv tengerben örülünk és megbecsüljük, ha magyar szót hallunk.
Majd megnéztük a filmet a malájziai asszonyok életéről és ország életéről szereztünk hasznos ismere teket. A torontálvásárhelyi lelkésznő igen szépen magyarázta el a képekről szerzett információkat. Dicséretes, hogy az együttlét színvonalát emelte az, hogy a lelkész úr tíz ifjúsági taggal ifjúsági énekeket énekelte ami az idős asszonyoknak is nagyon tetszett és példáúl szolgált, hogy a mai fiatalok az egyházban kapnak helyet, sőt kiemelt helyet, mert nekik kell tovább vinni az ősők elkezdett munkáját.
Még pár szót szeretnék írni a magyarittabei gyülekezetről, hiszen jövőre meghívtuk a torontálvásárhelyi gyülekezet asszonyait, hogy itt dolgozuk fel a programot.
Magyarittabé középbánátban a román határtól 4 km-re a két Bega folyó között terül el, mintegy ezer lelkes református gyülekezete van, hatszáz ülőhelyes román stilusban épült templommal. A templomtól pár méterre áll a Kossuth szobor, amelyet az utóbbi 22 évben ünnepi keretek között megkoszorúzzák az idesereglő vajdasági magyarság képviselői és az anyaországból érkezett küldöttségek.
Szívesen fogaduk átutazó vendégeket, hogy bemutassuk gyülekezetünket és településünket, amely Kiss Ernő aradi vértanú tulajdona volt.
Marton Károly, lelkipásztor - esperes
2011 november 29-én a budapesti Sándor Palotában Schmitt Pál magyar Köztársasági Elnök úr fogadta ebédre és megbeszélésre a határon túli magyar keresztyén egyházak püspökeit. Országos Egyházunkat dr.Csete Szemesi István püspök képviselte e találkozón.
A Köztársasági Elnök úr szívélyes fogadó beszéde után a jelenlevő püspökök szóltak egyházukról, az ország életéről, amelybe Isten helyezte őket és mindenki kifejezte óhaját, hogy mint eddig is, imádsággal járulnak Isten elé a szeretet és béke megvalósításának áldott küldetésében, bárhol is éljünk.
Utánna a Magyar Parlamentben Semlyén Zsolt Miniszterelnök -Helyettes úr az egyszerűsített honosítás jelenlegi állásáról tájékoztatott bennünket, kikérvén a jelenlevők véleményét is.
Ezután Kövér László Házelnök úr fogadott bennünket és beszélgetett el velünk.
Orbán Viktor Miniszterelnök úr délután négy órától hat óráig látott vendégül bennünket rendkívül közvetlen és családias hangulatú kölcsönös eszmecserében. Ismertett a kormány és törvényhozás eddigi munkáját, eredményeit valamint a világhelyzetet, amelyben Magyarországnak nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy az emberiesség és igazságosság érvényesüljön mindenki javára.
.jpg)
.jpg)
A találkozó nagy többlete volt a püspöktársakkal való kötetlen beszélgetés, barátkozás és a tapasztalatcsere is áldásos volt a szünetekben.
Dr. Csete Szemesi István püspök
Testvéri találkozón fogadta a közelmúltban alakult Református Törvényhozók Fóruma (RTF) a Generális Konvent Elnökségét szeptember 13-án az Országházban. Az RTF a közelmúltban alakult, célja, hogy tagjai közéleti munkásságukban is hangsúlyosabban képviseljék a református értékeket, illetve hogy szorosabb kapcsolatot tartsanak fent a Magyar Református Egyházzal. A találkozón Országos Egyházunkat Csányi Erzsébet lelkipásztor - zsinati jegyző és Hallgató Imre főgondnok úr képviselte.
A találkozó keretében a Magyar Református Egyház részegyházainak és egyházkerületeinek megjelent vezetői beszámoltak az együttműködés lehetőségeiről is.
Kövér László, az Országház elnöke köszöntőjében elmondta: bár a rendszerváltás óta eltelt két évtized, de most látták elérkezettnek az időt, hogy a református képviselők egy fórumba tömörülve hangolják össze hitük értékeit törvényhozó munkájukkal. "A református értelmiség sokszor magányos harcos" – fogalmazott a házelnök.
Balog Zoltán államtitkár és a beszélgetés moderátora, az RTF megalakulását és a találkozó létrejöttét kairosznak nevezte. Mint mondta, a fórum létrejöttének alapvető motivációja az a református közéleti-kulturális hagyomány, amely a 16. század óta meghatározó tényező Magyarország történelmében, illetve a hívő emberek kötelezettsége arra, hogy megvallják hitüket.
"Nagyon régóta vártunk már benneteket" – idézte Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök Pap Géza erdélyi püspök szavait a 2009. május 22-i ünnepségről a Generális Konvent (GK) Elnöksége nevében elmondott köszöntőjében. A püspök örömének adott hangot a találkozón, és kifejezte a GK együttműködési szándékát egy egyeztető, érték- és érdekképviseleti fórum létrehozására.
A köszöntések után a GK Elnökségének tagjai kaptak megszólalási lehetőséget, és osztották meg aktuális helyzetüket a fórum jelenlévő tagjaival. Többen jelezték, hogy a közelgő népszámlálás eredményeinek minél pontosabb meghatározásában számítanak a fórumra.
Csűry István királyhágómelléki, Zán Fábián Sándor kárpátaljai, Fazekas László felvidéki püspök és Csányi Erzsébet szerbiai főjegyző köszönetet mondtak minden addigi segítségért, a kettős állampolgárság lehetőségéért és megfogalmazták kéréseiket is a fórum felé. Királyhágómelléken és Erdélyben a politikai szétszabdaltság, Kárpátalján a felgyorsult elvándorlás, Felvidéken a munkanélküliség és az alacsony adakozás miatt ellehetetlenedő gyülekezetek.
Csányi Erzsébet elmondta, hogy a Délvidéken a délszláv háborúkor elmenekült középgeneráció hiányának a nehézségeit egyre inkább megtapasztaljuk és hogy sajnos, egyre csökken a gyermekek létszáma. A gyermekek és fiatal szülők közösségé formálása céljából Református Egyházunkon belül négy intézmény nyitotta meg kapuit az iskoláskor előtti gyermekek számára. Nehézséget jelent a szórványság, hiszen nem kis feladat több száz km-t is megtenni egy-egy vasárnap lelkipásztorainknak. A diakóniai szolgálat fontosságát is kihangsúlyozta, hiszen sok az idős, a rászorult személy.
Steinbach József dunántúli püspök az elnéptelendő falvak, az egyetemi- és kórházlelkészek fenntartását említette, illetve hangsúlyozta az együttműködés fontosságát a hitoktatás markánsabbá tétele terén. A Tiszáninnen sürgető problémája a romakérdés, amely azonnali beavatkozást igényel – Csomós József püspök szerint most kell a következő évtizedeket megalapozni, különben "nem lesz, aki nevelje, gyógyítsa és pasztorálja a romákat". Szabó István dunamelléki püspök a Budapest közelébe költözött kelet-magyarországi tömegek lelki ellátásának nehézségiről beszélt, és hozzátette: nonszensz, hogy egyedül Magyarországon nincs kötelező hit- vagy etikaoktatás. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház újonnan és legitimen megválasztott vezetését ajánlotta a fórum figyelmébe. Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok hozzászólásában az ifjúság támogatásának kérdéséről szól, valamint elmondta: Magyarország, egy régió vagy egy település élhetővé tétele önkormányzati-parlamenti feladat, annak közösségé alakulásában viszont az egyházak tudnak támogatást nyújtani.
Javaslat született arra, hogy mihamarabb alakuljanak a fórumon belül szakbizottságok, amelyekben elkezdődhet a szakmai munka például a hittanoktatás és az intézményátvétel technikai kérdéseiről. A következő találkozón a Generális Konvent látja majd vendégül az RTF tagjait a közös gondolkodásra. A képviselők és az egyházi vezetők is egybehangzóan kijelentették: nagy öröm mindannyiuk számára, hogy a nyílt párbeszéd megkezdődött.
Újvidék, 2011. július 29-31.
"Egymásra találtunk, mert tartozni valahova nagyon jó, egy ugyanolyan közösséghez, amely ugyanazt akarja, amit mi. Ugyanúgy a kultúráért, a megmaradásért, az identitásért küzd."
(Salamon Sándorné, Kiskanizsai Polgári Olvasókör)
Vár a Duna címmel háromnapos találkozót szervezett Újvidéken a határontúli tagszervezeteket is tömörítő Olvasókörök Szövetsége és a Magyar SzóPont. Sárospatak, Balmazújváros, Mártély, Orosháza, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és a Magyar SzóPont társszervezeteinek képviselői találkozhattak, ismerkedhettek meg Újvidék kulturális látnivalóival, hagyományaival. A rendezvény célja a hagyományok, az olvasás és az anyanyelv ápolásának népszerűsítése. Vezérmotívumként a Duna szerepel, mint az európai népeket, kultúrákat összekötő folyó. A délvidéki magyarságot körülölelő Dunát egyfajta szimbólumként mutattuk be. A program városnézéssel vette kezdetét a Pétervári Vár és más nevezetes épületek megtekintésével, majd a vendégeket az újvidéki Városházán fogadták. Heinermann Péter, a Szerb Matica könyvtárosa Újvidék város történetéből olvasott fel összefoglalót, majd Zorica Belić és Mókus Attila opera- és operettrészleteket adott elő.
-- Úgy érezzük, hogy vendégeink jelenlétükkel támogatják az újvidéki, sőt a vajdasági magyarságot. Ez biztató számunkra. Hozzásegít bennünket, hogy megmardjunk szülőföldünkön, és ápoljuk a kultúránkat – nyilatkozta Erdély Lenke, a VMSZ alelnöke a Mozaik Televíziónak, a városházi kulturális műsor házigazdájaként.
A háromnapos találkozó során az Olvasókörök társelnöke, Deák György elmondta: – Nem titkolt célunk, hogy lendületet adjunk a magyar–magyar kapcsolatok elmélyítésének. Erőnk az összefogásban van, arra kell törekednünk, hogy a határok ne jelentsenek válaszfalat, hisz megtehetjük, hogy bármikor idelátogassunk a közös cél érdekében.
A felvetések kapcsán Kalmár Ferenc András, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja kiemelte, hogy Budapest az egységes magyar nemzetben gondolkodik. Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács első elnöke arról szólt, hogy Magyarországon keveset tudnak Vajdaságról. Dr. Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke pedig arról beszélt, hogy a Délvidékben még sok felderítetlen lehetőség rejlik.
-- Minden olyan esemény, amely kárpát-medencei szintű és a Délvidéken kap helyet, az jó nekünk, mert az összmagyarságon belül emelkedik a hírünk, a nevünk – nyilatkozta dr. Zsoldos Ferenc a Pannon Tévének.
Isten ránk talált
A Magyar Szó könyvtára biztos pontot jelent a szűkebb és tágabb környezetünkben élő, nyelvi önazonosságának megőrzésére törekvő egyénnek.
A közélet résztvevői számára tudatosan példát mutat szórványközösségként való működésének modelljével. Kisugárzásával mind a dél-bácskai körzetben élőket, mind a szerémségi magyarokat aktívan bekapcsolhatja abba a vérkeringésbe, mellynek fenntartásához az intézmény alapítója, a Magyar Nemzeti Tanács anyagi kereteket biztosít. Lehetséges társszervezete pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, nemkülönben az a civil szféra, amely tevékenysége kifejtése céljából igényt tart egy szórványintézményre Újvidéken.
A vázolt munkára felfigyelt az Olvasókörök Szövetsége, és tavaszi tisztújításán megbízott a külhoni szervezetek koordinálásával. Tette mindezt a MÁÉRT értekezletének szellemében, mely szerint csak akkor lehetünk sikeres nemzet tagjai, ha a nemzet minden egyes alkotóeleme sikeressé válik. Össznemzeti építkezést csakis közösségépítéssel lehet elérni.
Ekkor döntés született arról is, hogy a nyári találkozót Vajdaságban szervezzük meg a Magyar SzóPont Olvasóköre társszervezésében, Vár a Duna – Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozója. Újvidék, 2011. július 29-31. címmel. Rendezvényünk fontos találkozóalkalmul szolgál anyaországi és határontúli közéleti személyiségeknek, kulturális programjaival pedig hozzájárul a közös kultura és a közös nyelv jegyében fogant új hagyomány teremtéséhez.
Az olvasókörök húsz éve alakult szövetségének és a Magyar SzóPontnak a célkitűzéseivel összhangban, népben és nemzetben nem kirekesztő, hanem befogadó módon való gondolkodásnak megfelelően, ezzel a rendezvénnyel is a Dunát, a helyi értékek hordozójaként és jelképeként igyekszünk bemutatni, ily módon is kapcsolódva az Európai Unió projektumaihoz. Az értékként megismert közös múlt egyrészt, a turisztikai lehetőségek feltárása másrészt, az itt élő más népekkel való megismerkedés nagyobb turisztikai vonzerőt gyakorolhat az érdeklődőkre folyónknak a tartományi székvárostól az Al-Dunáig terjedő szakaszán. A partnerkörök, a határon túli művelődéssel és hagyományápolással foglalkozó társaskörök, kulturális társulások, olvasóegyletek nem titkolt szándéka, hogy az interregionális kulturális együttműködésből ne csak turisztikai tőkét kovácsoljanak, hanem hirdessék a régión belüli összefogás jelentőségét, a szellemi összefonódást, az egész kárpát-medencei magyarság összetartozását, ünnepélyesen is lezárva e rendezvénnyel Magyarország európai uniós elnökségének időszakát.
Történelmi feladatunk, hogy sajátos eszközeinkkel lendületet adjunk a "magyar–magyar" civil kapcsolatok elmélyülésének, lehetőséget teremtsünk mind a civil szféráért felelős magyar, illetve a Délvidék szórványmagyarságát képviselő politikai vezetőknek, valamint a kulturális szervezetek küldötteinek együttes megbeszéléséhez, a közös feladatok, teendők meghatározásához. Rendezvényük "alulról jövő kezdeményezés", amellyel a kormány által is meghirdetett, évszázados vágyat kívánjuk elősegíteni; nevezetesen a kárpát-medencei békés nemzetegyesítés tényleges tényleges megvalósulását.
A könyv népszerűsítése, a hagyományápolás, az anyanyelv fejlesztése, a helytörténeti értékek megismerése és az olvasókörökben zajló tevékenység bemutatása tartozik a találkozók céljai közé. A háromnapos rendezvény központi eseménye a vándorbot átadása volt a Vajdasági Képviselőházban. A Sárospataki Irodalmi Olvasókör képviselőitől a találkozó házigazdája a Magyar Szó napilap könyvtárának keretében működő Magyar SzóPont Olvasókör vette át, amely 2006-ban vált az Olvasókörök Szövetségének tagjává.
A Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozója szakmai tanácskozást Józsa László, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke vezette. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kalmár Ferenc András, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja, Szentgyörgyi Klára, a Belgrádi Magyar Nagykövetség kulturális attaséja, dr. Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Erdélyi Lenke, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Orosz Attila, a Református Keresztyén Egyház bácskai esperese, a Magyar Kultúra vajdasági lovagjai és más közéleti szereplők. A szombati program gálaműsorral folytatódott az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban, ahol bemutatkoztak az anyaországi és hazai szervezetek. Vasárnap pedig Titelre kirándultak a résztvevők, hajóutat tettek meg a Duna-Tisza torkolatánál.
A vándorbot szimbólumként fog a közösségben állandó mozgásban szerepelni, mivel Vajdaság-szerte szerveznek olvasótalálkozókat könyvtárakban, gazdakörökben. Reméljük, hogy a vajdasági magyar közösség ezzel összetartóbb és erősebb lesz. A vándorbotra feltűzött szalag jelképezi, hogy a vajdasági emberek bekerülnek a magyarországi köztudatba.
Isten segítségével valóban egymásra találtunk, a rendezvényen nem csak a civil szféra, a politikai vezetés volt képviselve, hanem az egyház is, éspedifg Orosz Attila személyében, aki immár fél éve a Református Egyház bácskai espereseként méltó módon képviselte egyházunkat rendezvényünkön, de azt mondhatnánk általánosítva, hogy az egyházakat, felekezettől függetlenül. Az esperes úr a Magyar Szónak pedig a következőket nyilatkozta:
A kárpát-medencei olvasókörök közelmúltban Újvidéken megtartott találkozóján beszélt az egyház közösségmegtartó erejéről, az ifjú nemzedékek nevelésének fontosságáról. Ön szerint hogyan tudnának még jobban együttműködni a világi és az egyházi intézmények?
– A második világháborút követő időszakban egészen a rendszerváltásig az egyház kizárólag a templom falain belül végezhette a maga feladatait. Ma már, hála Istennek, olyan világban élünk, amikor az egyház a maga misszióját kiterjesztheti a templom falain kívülre is. Véleményem szerint jó úton halad az egyház és a világi intézmények együttműködése. Mivel egy viszonylag új jelenségről van szó, így időnek kell eltelnie ahhoz, hogy mindkét oldal rájöjjön: lehetséges és szükséges is a együttműködés. Nagyon fontos a nyitottság és a kölcsönös bizalom is. Lehetőségeihez mérten az egyház igyekszik részt venni a művelődési, életben, sőt az oktatásban is. Ez utóbbira jó példája a sokak által mind a mai napig megkérdőjelezett iskolai hitoktatás kérdésének felvetése.
Fejtse ki, kérem: mit ért azon, hogy az egyház a II. világháború után csaknem 60 esztendeig "befelé ostorozott"?
– A Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozóján megtartott beszámolómban hangzott el ez a gondolat. Mint ahogy mindenki követ el valamilyen mulasztást, így az egyház sem kivétel. Arról van szó, hogy az egyház megszűnt prófétai egyház lenni. Köztudomású. hogy az ószövetségi próféták közvetítő szerepet töltöttek be Isten és az emberek között. Ilyen értelemben ezt a fajta prófétai küldetését akkor töltötte volna be az egyház, ha nem csak "befelé ostorozza" népének bűneit. Ezt a dorgálást csak saját híveinek szánta, sok esetben kizárólag a templom falai között. Ezt meg kellett volna tennie a gazdaság, a művelődés, a politika, az oktatás és a társadalmi élet minden más területén, képviselve ezáltal közvetítve Isten akaratát. Volt olyan időszak, amikor ezt csak burkoltan lehetett volna megtenni, ma viszont már más idők járnak, és mégsem tesz lépéseket az egyház ebbe az irányba.
A Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozóján Újvidéken az egyház megtartó szerepéről szólva előadásában a következőket hangsúlyozta:
-- Trianon után délvidéki hívő magyar népünk a templomba "menekült", mert itt látta biztosítva nemzeti létét. Nem az egyház mozdult meg a hívek irányába, hanem először református magyarjaink töltötték meg a templomainkat. Az evangéliummal való feltöltekezés mellett nemzeti öntudatot is kaptak a hívek a templom falain belül. Nem szabad megfeledkeznünk reformátori örökségünkről, arról a tényről, hogy tájainkon az istentisztelet nyelve mindig is magyar volt és ma is az. ... Mi magyarul hirdettük és hirdetjük az igét akkor is és ma is, ott is, ahol már csak szerb nyelvű iskolák léteznek. Anyanyelvünkön szólunk híveinkhez, hiszen ez reformációi örökségünk és keresztyéni kötelességünk is. Nagyon sok helyen ez az egyetlen lehetőség arra, hogy anyanyelvükön kommunikáljanak szórványban élő gyülekezeti tagjaink.
A hajdani KIE tevékenysége és a mai kor olvasóköri kapcsolatáról is szólt Orosz Attila az előadásában:
– A 20-as évek végén megindul egy általános fellendülés és szerveződés, ennek eredményeként egyházi vonalon egyre több egyesület, szövetség jött létre. 1928-ban alakul meg a KIE (Keresztyény Ifjúsági Egylet). A fiatalok lelki nevelésén kívül átfogó tevékenységet fejt ki, bizonyos szinten túl is lépi az egyház határait. Anyanyelvápolással foglalkozott, eszperantó nyelvtanfolyamot szervezett, magyar irodalmi és történelmi ismereteket bővítő tanfolyamokat indított, 1936-ban magyar olvasókör alakult Feketicsen. Egy 360 férőhelyes termet kapott, ahol művelődési rendezvényekre, színházi előadásokra is sor került. A második világháborút követő években az egyház részben elveszítette szervezeteit és intézményeit. Itt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy gyülekezeteinkben egyházmegtartó és népmegtartó szolgálat munkálkodott, ennek fórumai a református szószékek voltak. Ezt a korszakot egyházunk életében az igehirdetés korának nevezzük még akkor is, ha ez nagyon beszorult a templomokba.
A Szövetségben az olvasókörök c. jubileumi kiadványban dr. Nemes Erzsébet az előttünk álló célkitűzéseket a következőképpen fogalmazza meg: "A szövetségnek az alapszabályában is rögzített célja: oly módon kell a nemzet kultúráját felvirágoztatni, hogy mindenki mindenhol saját szűkebb pátriája értékeit kutassa fel, s ezeken a helyeken szellemi közösségek kialakulásának ösztönzője legyen. Ezzel vissza is veszi a felelősséget az "állami népműveléstől", bizonyítva, hogy a helyi egyletek és közösségek is életképesek… A hagyomány és az emlékőrzés ma is feladat, sőt kötelesség. Az első és talán legfontosabb teendő az, hogy az olvasókörök egykori értékes hagyományait fölelevenítsük és továbbfejlesszük… a kötet szerkesztője fontosnak tartja a fiatalság bevonását a köri életbe, mert a kör ismerkedések színhelye, alkalma lehet… Nagyon fontosnak tartom továbbá a határon túli, kárpát-medencei magyar olvasókörök felkutatását, bekapcsolását a szövetség életébe, munkájába, ami teljesebbé teszi az olvasókörök tevékenységét, határon átívelő programok, rendezvények és barátságok formájában. – Írja a kötet szerkesztője, a 20. évi jubileum ünnepi pillanatokban, majd már a 21. találkozó, mint egy beteljesülő álom, a Vajdaságban kerül megszervezésre. Örömünkre szolgál, hogy íme, a Kárpát-medencében erre mi itt Újvidéken alkalmat adtunk. Felvetve ezzel néhány kérdést, melyre az elkövetkező időkben talán külön-külön is érdemes lesz választ keresni Józsa László megjegyzésével, szavaival élve az egyházi keretek között működő egyletek, s itt a már említett KIE és a Katolikus Olvasókörök tevékenysége is felvetődik (a Tótfafuban működő Katolikus Olvasókör először vett részt a rendezvényen és örömmel üdvözöljük csatlakozási szándékukat). Mindez előrevetíti stratégiailag is a közösségi életünk kutatási területeinek jövőbeli feladatait is.
A rohamos népességfogyatkozás a közösség elsőszámú ellensége. Ellene az összmagyarság sem tud hathatósan fellépni, talán ez a Kárpát-medence legnagyobb gondja. Megmaradásunk záloga az egészséges családban és az anyanyelvét, kultúráját megtartó közösségben rejlik. Ezzel kapcsolatban Molnár Zoltán író, a Minden olvasókörnek című tanulmányában a következőket írja: " Nemzeti létünk egyik legfontosabb kérdésévé vált, hogy tudunk-e szaporodni. Szegénységünk oka: fele annyi gyerekünk sincs, mint nagyszüleinknek volt; ha beletörődünk olyan statisztikai kilátásokba, jóslatokba, hogy egy nemzedék múlva még sokkal kevesebben leszünk; arányunk a kárpát-medencei népek között mind szomorúbbá válik, s végül elfogyunk, eltűnünk… Ez nem éppen nemzetteremtés… Az olvasóköröknek képviselniük kell, sőt terjeszteniük azt a szellemet, hogy újra egészséges családokra, természetes szaporulatra, normális létszámú, jól nevelt gyerekekre van szükség. Talán még annak a módját is megkellene keresnünk, hogyan segítsük a fiatalokat a pártalálásban, egészséges családi életük szervezésében, gyermekeik igényes felnevelésében. Ilyen dolgokról kellene előadásokat tartani, vitákat rendezni, életünk módját megvizsgálni, az egész kérdéskört állandóan napirenden tartani" – írja Mészáros Zoltán.
Ehhez mi csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy a KIE messzemenőleg betöltötte ezt a szerepkört, ma a Tótfalusi Katolikus Olvasókör is hasonló feladatokat vállatt. A Magyar SzóPont pedig a 2010-ben beharangozott a Családban olvasás program keretében lefektette a napilap szervezte olvasói társaskörök tématervát, mely egyrészt az ifjúsággal való foglalatosságon, másrészt a vidék felkarolásán, elsősorban a mezőgazdasági termelők, a falusi nők, a civil szférával való szorosabb együttműködésen, az olvasói igények felkutatásán, és a közösségi lét más kérdéseinek feltárásán alapulna. Ezek a feladatok összefogást igényelnek. A vándorbot jelképezte fogadalom ezért számomra kötelező érvényű: "Ma az Olvasókörök Szövetsége, a Sárospataki Irodalmi Olvasókör révén ajándékot hozott. Nyitott szívvel fogadom a vándorbotot, szellemi egybetartozásunk szimbólumát. Igérem, hogy a közösségem szolgálatában állva, a vándorbot körfolyamatát fenntartom az elkövetkező egy évben. Vele együtt továbbadom az élet legkedvesebb ajándékait: a gondoskodást, a rokonszenvet, a megbecsülést és a szeretetet. Bármikor és bárkivel találkozom, csendben boldogságot, örömet és derűt kívánok neki."
Remélem mire egy év múlva mi nyújthatjuk majd át e vándorbotot, elmondhatjuk, hogy általa erősebbek, összetartóbbak, lettünk.
Befejezésül idézzük Orosz Attila előadásának zárszavait:
"Egy közismert zsoltárrészlet imádsága reményt kelthet bennünk a jövendő felé vezető úton: Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. (Zsolt 51, 12)".
Összeállította:
Tóth Báthori Erzsébet, az Olvasókörök Szövetségének határontúli koordinátora,
a Magyar SzóPont programszervezője
Orosz Attila bácskai esperes meghívott vendégként vett részt Prágában július 14.—17. csütörtöktől vasárnapig a Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálatot (NyEMRLSz) 2011-es hittudományi és Vezetőségi Tanácskozásán. A Prágai Magyar Református Missziós Gyülekezet immár harmadik alkalommal adott otthont a nagy nyugat-európai szórványban élő és szolgáló magyar reformátusok szervezete, a NyEMRLSz rendes évi hittudományi tanácskozásának. Világot átfogó távlatban és nemzettestben gondolkodva, három felkért főelőadó elemezte a központi témát: Református feladatok a magyar szellemi hazában, majd feltérképezte a gyülekezetek életét és gondjait. A prágai Ruzyne nemzetközi repülőtér szomszédságában fekvö MERITUM*** szálló www.hotelmeritum.com korszerűen felszerelt tanácskozóterme 3 napig kizárólag a majd 40 főnyi képviselő és vendég rendelkezésére állt.
Orosz Attila esperes jelenlététével és egy reggeli áhitat megtartásával hozzájárult a tanácskozás sikeréhez. A vendéglátók igen megtisztelőnek vették, hogy a délvidéki és a nyugateurópai reformátusokat közösen nyomasztó szórványgondok körüli tömörülés nyílt párbeszédet és erőteljesebb kétoldali kapcsolattartást eredményezett, amely a gondok kezelésére jó reménységgel kecsegtet.
Mi a NyEMRLSz?
A nagy nyugateurópai magyar református szórványt összefogó nemzetközi egyházi szervezet, Hollandiában alapítványént bejegyzett jogi személy. A hálóról letölthető eredeti okmányok tanúskodnak néhai Ravasz László (1882-1975) püspök, a Magyar Református Egyház Egyetemes Konventjének lelkészi elnöke ragyogó látnoki döntéséről, amikor 1944-ben a II. Világháború káoszában a Nyugatra menekülő tömegekkel pásztorul küldte Nagy Sándor néhai bukaresti esperest, a NyEMRLSz egyházjogi létét fémjelezve. Az Egyetemes Konvent 1947-ben ezt megújította nyemrlsz.newlights.info A NyEMRLSz honlapján a Történelmi háttér és jelleg c. alkönyvtárban fellelhető és letölthető néhány kordumentum: "Nyilt parancs"; "Ravasz László 1944-es a MÁV-telepi református templom felszenteléséről" készült egykori filmhiradó filmhiradok.nava.hu Háttértájékoztatásul tudni kell, hogy a Magyar Királyság I. Világháborút követő szétdarabolásával az Egyetemes Konventbe tömörült kárpátmedencei református egyházi vezetés folytatta a(z egyetemes) Magyar Református Egyház létét. Ravasz László ennek volt első és egyedüli lelkészi elnöke, amig 1948. április 18. a Magyar Népköztársaság államhatalma lemondatta tisztéről és számüzte Budapeströl. Ekkor szünt meg a(z Egyetemes) Magyar Református Egyház. A NyEMRLSz az Állami Egyházügyi Hivatal terrorja alól - addig az Egyetemes Konvent fennhatósága alá tartozó Szórványban Élő Magyar Református Egyház (SzÉMRE) - önállósulásra kényszerült és máig is Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) elnevezéssel működik. Legnagyobb gond az anyagi ellehetetlenülés, kettős (nemzeti és vallási) szórványhelyzetben a magyar és református pásztor nélküli mindinkáb idősödő gyülekezetek egyre jobban fogynak.
Kicsoda a világi elnök (főgondnok)?
A NyEMRLSz Dr Békássy N Albertet világi elnökévé 1987. óta folyamatosan újraválasztotta. Zombori lelkészcsalád sarjaként, a lundi egyetem oktatója és a gyermekklinika őssejt (közismertebb nevén csontvelő) átültetési egység igazgatóorvosa volt 2009-es nyugdíjazásáig. Negyedszázados elnöki szolgálatáról így nyilatkozik: Mandátumom kezdetére jellemező volt a vasfüggöny lebontása amely a kelet-középeurópai (kárpátmedencei) és a nyugati (Kárpátmedencén túli) magyar reformátusokat elválasztotta. A száradforduló évtizedében következett aztán annak szellemi-lelki újrafelhúzása. Utóbb pedig a nyugateurópai magyar reformátusok háromfele szakadását dokumentáltuk. A NyEMRLSz hűséges egyéni tagjain kivül a gyülekezeti törzsgárda ma Hollandia, München, Nürnberg, Páris ill. Prága. Folyamatos kétévenkénti "hazatérsésünk az őshonos Felsőőrbe immár 7. esztendeje mintegy feltöltekezésre szolgáló - "a bázishoz való csatlakozásunk ", de kapcsolatunk van egyéni tagjainkkal minden európai és skandináv országban.
A Magyarországi Református Egyház mai hivatalosainak és egyházvezetőségének szervezeti hozzánkállását mostanság a teljes elkülönülés és ignorancia jellemez, amit nem kivánok kommentálni, mondta Dr Békássy.
Kik és miről tanácskoztak?
A majd 40-fős magyar református képviselők Svédországból, Hollandiából, Németországból, Ausztriából, Svájcból, Csehországból, Romániából, Szlovákiából, Szerbiából, ill. Magyarországról érkeztek. A témakör bevezetőjében Dr Segesváry Viktor, Svájcban élő, nagy nemzetközi gyakorlattal és széles látókörrel rendel-kező theológiai gondolkodó a misszió feladatait helyezve gyújtópontba, meghatározta a szellemi haza fogalmát és feltárta a református magyarok feladatait. Óriási érdeklődés előzte meg Balog Zoltán, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár előadását, aki a politikus szemszögéből közelített a témához. A kiváló előadást élénk eszmecsere követte. A napot v. Bereczki András paptamási ref. lelkész zárta, aki a gyakorló theológus szemszögéből foglalta össze a misszió feladatát.
Amikor a nagy európai magyar református szórványmisszió gondjaira feltétlen és sz