A Szerbiai Református Keresztyén Egyház
HÍREKAz elmúlt időszakban a Bácsfeketehegyi Református Egyházközség életében kétségkívül a legnagyobb eseménynek számított október 21-én, Mága Zoltán Liszt Ferenc díjas világhírű hegedűművész koncertje. Ez a koncert része volt az ún. 100 templomi jótékonysági koncertsorozatnak. A hegedűművészt a Budapesti Primarius Szimfonikus Kamarazenekar kisérte. Közel 700-an voltunk jelen ezen a nem mindennapi eseményen, többnyire helybeliek és kishegyesiek, de Vajdaság több településéről is érkeztek érdeklődők. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ft. Brasnyó Ferenc kishegyesi esperes-plébános, Ft. dr. Csete Szemesi István nyugalmazott püspök úr és felesége, valamint dr. Csige Gábor Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának vezető konzulja és felesége is.
Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteletünket 2019. december 25.-én, szerdán karácsony első napján és december 29.-én vasárnap közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsoraink ultrarövidhullámon, vasárnap reggel 8.05 – 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallhatóak.
November 21-én mutatták be Besnyi Károly helytörténész: „A későbbi kor tanúságára” című hiánypótló egyháztörténeti könyvét a helybeli református egyházközség gyülekezeti termében. A szerkesztő a könyvben, Szász Károly dunamelléki püspök 1885-ös vizitációjának részleteit tárja az olvasó elé. A püspöki látogatás a megjelölt évben elsősorban a Bácska és Szerémség területén található magyar és német ajkú református gyülekezeteket érintette. Besnyi Károly forrásanyagként felhasználta többek között, Szász Károly püspök naplóját, feljegyzéseit, valamint a korabeli lelkészi jelentéseket is. Ezek elsősorban a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában találhatók meg Budapesten.
A könyv hiánypótló egyháztörténeti kiadványnak számít, hiszen olyan adatokat, információkat közöl, amelyek egyáltalán nem, vagy csak részben ismeretesek vidékünkön. A könyvet Orosz Attila helybeli lelkipásztor – esperes bevezetője után, mgr. Pastyik László irodalom és helytörténész, valamint Dr. Zalatnay István a budapesti erdélyi gyülekezet lelkipásztora, egyetemi docens, a könyv egyik recenzense méltatta. A helybeli gyülekezeti tagok mellett jelen voltak még valamennyi érintett gyülekezet képviselői is.
Orosz Attila
lelkipásztor - esperes
Április 7-én Bácsfeketehegyen volt egynapos bácskai egyházmegyei presbiter-gondnoki konferencia.
A presbiter-gondnoki konferenciáknak több évtizedes hagyománya van. Sajnos, ez a szép hagyomány országos szinten öt éve elakadt. A bácsfeketehegyi presbitérium igényessége és hagyománytisztelete, nem kevésbé egyháza jövője iránti felelősségtudatból februárban egyhangúlag döntött az egyházmegyei konferencia saját erejéből való megszervezése mellett. Két évvel ezelőtt már szerveztünk ilyen konferenciát. Célunk volt nem csupán a nagy egyházközségek presbitériumainak megszólítása, hanem a szórványgyülekezetekben szolgáló presbiterek meghívása is, akik nagy örömünkre, nem kis létszámban eleget tettek meghívásunknak. Így a konferenciának több mint hetven résztvevője volt. A konferenciát Békefy Röhrig Klaudia lelkésznő a Jn; 10:32 igevers alapján tartott áhitata nyitotta meg, aki „hazai“ környezetben szolgált, hiszen gyermekkora egy részét a szomszédos Óverbászon élte meg.
Előadónk Dr Békefy Lajos Ph. D. a Presbiter c. újság főszerkesztője, lelkipásztor, közíró volt. A reformáció jövője – a jövő reformációja címmel tartott rendkívüli, teljes figyelemet lekötő előadást. Előadásában nem a csüggedő reformátusokról szólt, hanem a mind mélyebbre ható kálvini eszmeiséget emelte ki, amely meghatározó tényezővé vált a világ fejlett régióiban, sőt mind nagyobb mértékben terjed Koreában, de Kínában is, abban az országban ahol már Kálvin Institutióját is lefordították madarin nyelvre! Kínában ma több mint 140 keresztyén van, ezzel világviszonylatban ez a harmadik egy országban élő legnagyobb keresztyén közösség a világon. Másik előadása Luther és Kálvin kortársairól szólt, külön kiemelve azokat az asszonyokat, akik a korai protestantizmus eszméjének terjesztői voltak olasz, német és francia nyelven.
Az összejövetel házigazdája Orosz Attila esperes-helybeli lekipásztor volt. A konferenciát megtisztelte jelenlétével Dr Szilágyi Sándor a Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke és Váczi Gábor titkár, valamint jelen volt Halász Béla püspök és Székely Károly OE gondnok is.
Hallgató Imre
bácsfeketehegyi gondnok
Értesítjük testvéreinket, hogy a legközelebbi református istentiszteletünket 2017. december 25.-én, karácsony első napján, valamint december 31-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsoraink ultrarövidhullámon, vasárnap reggel 8.05 – 9.00 órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallhatóak.
December 17-én, advent harmadik vasárnapján délután tartották Bácsfeketehegyen a hagyományos karácsonyi gyermekistentiszteletet. Hosszú évek óta a bácsfeketehegyi gyülekezetben ez a legnépesebb ünnepi istentiszteleti alkalom. Az idén sem volt ez másként, hiszen Orosz Attila helybeli lelkipásztor alkalmi igei köszöntője után közel százhúsz gyermek szavalatát hallgatták meg a szülők, nagyszülők és az érdeklődő gyülekezeti tagok. A versmondás közben a jól ismert karácsonyi énekek is elhangzottak. Az idén újdonságnak számított, hogy néhányan a hittanos gyermekek közül, orgonajátékkal és szóló énekléssel is szolgáltak. Az énekek begyakorlása az idén is, Kaszás Éva zenetanárnő, a gyülekezet kántorának vezetésével történt. Az ünnepi alkalom után a gyermekek átvehették a karácsonyi csomagot és a hagyományos fonott kalácsot.
Nem mindennapi élményben volt részem ez év szeptember 9-én, szombaton. A Tihanyi Bencés Apátságban megtartott ökumenikus istentiszteleten hirdettem az igét. Kedves barátom, Dr. Korzenszky Richárd OSB perjel, az apátság vezetőjének meghívására érkeztem Tihanyba. A meghívást még az elmúlt év szeptemberében kaptam a Vajdasági Pax Romana Bácsfeketehegyen megtartott tanulmányi hétvégéjén. Richárd atyával való ismerettségünk, barátságunk is ehhez a rendezvényhez köthető.
Hagyomány náluk, hogy szeptember második szombatján ökumenikus istentiszteletet tartanak és nemzetünk sorsáért könyörögnek. Ilyenkor mindig vendég igehirdető végzi a szolgálatot. Az idei istentiszteleten én végeztem az igehirdetés szolgálatát, Gabnai Sándor balatonfüredi evengélikus lelkész pedig imádságot mondott. A Szentírás-olvasás szolgálatát pedig a helyi bencés szerzetesek végezték. Istentisztelet után mindannyian levonultunk a jelenlevő hívekkel együtt az altemplomba, és egy-egy szál virágot helyeztünk el I. András király sírjánál. Ezt követően pedig szeretetvendégségre került sor, alkalom adódott ismerkedésre, beszélgetésre. Érdekessége ennek az alkalomnak, hogy a jelenlevő hívek Magyarország különböző pontjairól érkeznek, így volt ez idén is. Nagy élményt jelentett számomra az apátság megtekintése Richárd atya kiváló és szakszerű „idegenvezetésével”.
Megismerkedhettem az apátság alkalmazottaival és részben betekintést is nyerhettem egy szerzetesrend életébe, amire eddig nem volt lehetőségem. Nagyon barátságos, mélyen hívő és kiváló ökumenikus érzékkel rendelkező szolgatársakat ismertem meg.
Végezetül címszavakban, vázlatosan álljon itt előttünk a Tihanyi Bencés Apátság rövid története. Ha megnézzük a Balaton térképét, akkor azonnal szembeötlik a Balatonba benyúló Tihanyi-félsziget. A Tihanyi-félszigetnek kiemelkedő helye a Tihanyi Bencés Apátság. 1055-ben alapította I. András király ezt a monostort. A tihanyi altemplom a magyarországi középkori építészet egyik legrégebbi emléke. A király birtokot adományozott az apátságnak, hogy biztosítsa a szerzetesek életéhez szükséges anyagi javakat.
Történelmük viharos volt, ez nem kedvezett a szerzetesi életnek sem. A török időkben a kolostorból végvár lett, katonák lakták, várkapitányok irányították. A középkori templom elpusztult. A 18. század elején indult újra Tihanyban a szerzetesi élet. Ekkor építették újjá barokk stílusban a templomot, amely mai formáját a 18. század közepén nyerte el. Lécs Ágoston apát volt az építtető, utódja, Vajda Sámuel rendeztette be a templomot díszes oltárokkal, faragott szobrokkal. 1950-ben a kommunista államrend ismét megszüntette Tihanyban a szerzetesi közösséget. Az épületben múzeumot rendeztek be. A templom megmaradhatott az istentiszteletek végzésére. 1990-ben nyílt lehetőség a bencések visszatérésére.
Először a plébániát vehették át, majd 1994 óta él itt egy kis szerzetesi közösség.
Orosz Attila
lelkipásztor-esperes
Október 29-én, vasárnap hálaadó ünnepi istentisztelet keretében is megemlékeztünk Bácsfeketehegyen a reformáció 500. éves évfordulójáról. Az istentiszteleten Csáti Szabó Lajos a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke hirdette az igét. Az istentiszteleten köszöntöttük gyülekezetünk korábbi lelkipásztorát, Csete Szemesi István nyugalmazott püspököt 80. születésnapja alkalmából. Erre az alkalomra jelent meg Csete püspök úr „Só, világosság, hegyen épült város” című könyve a Forum Könyvkiadó gondozásában. A könyvet Bordás Győző író, publicista és ifj. Virág Gábor a Forum Könyvkiadó igazgatója mutatták be.
Az istentiszteleten több közéleti személy is részt vett. Az anyaország képviseletében Pirityiné Szabó Judit a Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályvezetője is jelen volt és köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Ünnepi köszöntőt mondott még Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Vitéz lovag Dr. Bogner István nyugalmazott egyetemi tanár a Szent György Lovagrend képviseletében.
Mindenképpen szükségesnek tartom kiemelni, hogy a bácskai egyházmegye valamennyi gyülekezetéből és szórványgyülekezeteiből is eljöttek testvéreink erre az alkalomra. A mai rohanó világban ritkán van alkalmunk találkozni egymással és együtt ünnepelni. Hálát adunk Istennek ezért a lehetőségért, és azért is, hogy erre az alkalomra elkészülhetett a kívül és belül is teljesen felújított gyülekezeti termünk.
Orosz Attila
lelkipásztor-esperes
2017. szeptember 24-én tartottuk a hagyományos tanévnyitó istentiszteletünket. Három évvel ezelőtt tartottunk ilyen alkalmat először. Azóta lassan, de biztosan meghonosodni látszik ez a fajta, nálunk újnak is mondható gyülekezeti alkalom. Idén is szép számban eljöttek a helybeli általános iskola tanárai és diákjai, sőt néhányan még a gyerekek szülei közül is.
Meghívott vendégként jelen volt, Jerasz Anikó a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke is, aki Bojtos Béla iskolaigazgatóval együtt alkalomhoz illő ünnepi beszédet is mondott.
Az elmúlt év szeptemberétől decemberig belső felújítási munkálatok folytak a bácsfeketehegyi gyülekezeti teremben, a lelkészi és gondnoki irodákban valamint a hittanteremben is. Március 19-én vasárnap délelőtt hálaadó ünnepi istentiszteletet tartottunk ebből az alkalomból. Az igehirdetés szolgálatát dr. Csete Szemesi István nyugalmazott püspök úr, a gyülekezet korábbi lelkipásztora végezte a 105. zsoltár alapján. Az istentiszteleten a hittanos gyerekek is szolgáltak, Szél Márton harmadik osztályos tanuló énekelt, Kerekes Zsóka ötödik osztályos tanuló pedig rövid orgonajátékkal tette ünnepélyesebbé ezt a szép és feledhetetlen alkalmat.
A reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév a reményeim és az elvárásaim szerint rengeteg új ismerettel fog szolgálni nemcsak az egyháztörténetünket, de az elmúlt fél évezred magyar történelmét illetően is. Javunkra válik, amennyiben így lesz. Nekem viszont az ünnepen azonnal a mi délvidéki református egyházközösségünk évszázados hányatott sorsa jutott az eszembe, és az a hatalmas küzdelem, amit Ágoston Sándor szép emlékű püspök úr a közösség megmaradásáért vívott.
Ágoston Sándor igazán nagy elődök – Sztárai Mihály, Szegedi Kis István és Laskai Csókás Péter – által felügyelt vidéken, a Drávaszögben, Kórógyon kezdte meg lelkészi ténykedését, valamikor a távoli 1904-es esztendő őszén. Idős korában, 1959-ben papírra vetett Evangéliumi egzisztencia bizonytalan világban című önéletrajzában maga is lelkesen gondolt vissza az ifjú éveire: „A kórógyi nép ahhoz a 15 faluhoz tartozik – olvasható a csodálatos életrajzában –, amely 1000 éve ugyanazon a helyen lakik. Ebből a 15 faluból 10 van Baranyában, a Dráva bal parti torkolatánál, és 5 van a Dráva torkolatától délre. Ezen a vidéken valamikor óriási mocsárterület volt. El voltak zárva a világtól, s így tudtak megmaradni a török háborúk idejében. A reformációt 1530–1540 táján fogadták el. Még ma is az akkori bibliafordítás 400 éves nyelvén beszélnek, mind a 150 zsoltárt énekelik. Mind a 15 eklézsia kicsi, valamennyi 200–1000 lelket számlál, de a világért le nem mondanának arról, hogy mindegyiknek külön lelkipásztora legyen, pedig egymáshoz közel vannak. Ezelőtt 50 évvel, még minden külső segély nélkül nemcsak lelkészi állást, hanem ezenkívül külön felekezeti iskolát is tartottak fenn.” A régi felekezeti iskolák az első világháború után szűntek meg, a szerb hatóság államosította őket.
Kórógyon az ifjú lelkészre a falu gondviselőjének a szerepe várt, s mivel a legközelebbi orvos 24 kilométerre volt, a hajdan medikusi ábrándokat tápláló ifjúnak ebbe a mesterségbe is bele kellett tanulnia. Emlékei szerint ötféle gyógyszer állt a rendelkezésére – Aspirin, Chinin, Opium tinctura, keserűsó és Hoffmann-cseppek –, és ezzel kellett gyógyítani a falu apraját, nagyját. S ha operálni kellett, hát a zsebkésével a chirurgusi feladatot is ellátta. És mielőtt ügyvédként nekilátott volna a különböző beadványok megfogalmazásához, meggyógyította az éppen beteg lovakat, s a felfújódott teheneken is segített. „Mikor nem voltam otthon, azt mondták: üres a falu. Mikor otthon voltam, azt mondták: tele van a falu.” A falu azonban sokszor volt üres, hiszen a lelkészük távoli települések szórvány-magyarjainak a lelki gondozását is ellátta.
Amikor 1943-ban közzétette Csete Istvánnal közösen összeállított Istentiszteleti rend a szórványokban című, külsőleg szerény, de jelentőségében annál nagyobb művét, a könyvecskéhez írt E könyvecske keletkezésének története és használatának módja című bevezetőjében a püspök elmondta: harminc évvel korábban – tehát az 1910-es években, kórógyi lelkészsége idején – a Julián Egyesület megbízásából több ízben is meglátogatta a boszniai magyar telepeket, köztük Vucsijákot is. A falu lakosai 1902-ben jöttek a területre, és a korábbi ígéret ellenére nem szántóföldet kaptak, hanem csak amolyan ősrengetegnyi erdőt. Ilyen területen kellett valahogy megteremteni az élet lehetőségét – erdőt kellett irtani ahhoz, hogy művelhető területhez jussanak. „Mikor én köztük jártam – írta visszaemlékezve a történtekre a bácsfeketehegyi püspök –, akkor már félig-meddig szántó-vetők voltak. Már cséplőgép is volt a faluban. Sem azelőtt, sem azóta, soha senki meg nem látogatta őket, pedig 100 magyar család élt ott egy rakáson a boszniai nagy hegyek között.” Ezek között a magukra hagyott magyarok között kellett megtapasztalnia, hogy mérhetetlen elhagyatottságukban, még a lelki gondozásukat sem végzi senki, Banjalukáról egy trappista barát járt ki hozzájuk évente egyszer misézni – ez volt a legtöbb, amiben részük lehetett. Ennek ellenére a magyar telepesek maguk építettek sárból-fából egy kis kápolnát. „Harangjuk sem volt. Egy fáról lógott le egy vasúti síndarab, azzal kongattak vasárnap a templomba. Mert azért minden vasárnap összegyülekeztek. Mind római katolikusok voltak. […] Én is közéjük ültem. Fogalmuk sem volt arról, hogy református pap vagyok. Nem is mondtam meg nekik, nem akartam őket ezzel megzavarni.” A szertartást egy székely atyafi vezette, egy másik öreg bácskai pedig felolvasott a Bibliából. Ezután együtt énekeltek. „Akkor tanultam meg a Boldog asszony anyánkat” – jegyezte meg kellő derűvel Bácsfeketehegy református püspöke. Kétségtelenül kiváló iskola volt a későbbi megpróbáltatások elviseléséhez. Ahogyan Balog Zoltán hangsúlyozta: a reformáció valódi lényege nem az, amit az ember tesz, hanem amit az Isten tesz az emberrel.
Mák Ferenc
forrás: Magyar Szó
2016. december 25-én (vasárnap), karácsony első napján, ünnepi hálaadó karácsonyi istentiszteletet tartottak a helybeli református templomban. Az ünnepi istentiszteleten Orosz Attila helybeli lelkipásztor, a bácskai egyházmegye esperese hirdette az igét a Mt 2, 10-11 igeveresek alapján. A helybeli hittanos gyermekek énekekkel és orgonajátékkal gazdagították az ünnepi istentiszteletet. Az ünnepi istentisztelet keretein belül Sotity Deján és Tóth Tilda, Liana nevű kislánya részesült a keresztség sákramentumában. Az ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel zárult.
Őexellenciája dr. Pintér Attila Magyarország belgrádi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete 2016. október 24.-én a belgrádi Hyatt Regency hotel báltermében fogadást adott az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából. Az ünnepi fogadáson jelen voltak a diplomácia képviselői, a vajdasági magyar közélet jeles képviselői, az intézmények vezetői, valamint a történelmi egyházak képviselői is. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Nebojša Stefanović belügyminiszter is.
Zomborban a város szigorú központjában áll a református templom, mellette a negyedszáda lakatlan paplak. A gyülekezet fogyatkozik, különösen 2009. óta, helyben lakó lelkész nélkül. A havonta egy alkalommal, beszolgáló lelkipásztorokkal szervezett istentisztentisztelet mindíg örömünnepet jelent.
A sorozatos barbár lopásokkal tönkretett paplak kiürítése most Halász püspök úr utasítására megtörtént. Ezzel helyben lakó szolgálattevő számára megteremtődhetnek az előfeltételek. A zombori missziós egyházközség újraszervezése elsősorban a lelkipásztor megélhetését biztosító anyagiak függvénye, de a parókia állagmegőrző és felújitást ígénylő munkálatok nélkül jelenleg lakhatatlan.
Az idei gabonatermés áldásáért a pacséri és a bácsfekethegyi reformátusok kis csapatával együtt a nyári forróságú szeptemberi vasárnapon ezúttal majd 50 lelkes gyülekezeti tag adott hálát, a 30-fős urvacsorázó élményszámú volt. Kovács László, a szomszédos magyarországi Őcsény lelkipásztora volt az istentisztelet vendégígehirdetője ”Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” Ján 14,6 alapján. Külön kedves látványt nyújtott Kovácsné Smatarla Ibolya nt. asszony - a házaspár lelkipásztor - három aranyos leánykájával a papcsalád számára fenntartott helyen. Orosz Attila területi illetékes esperes atyánkfia úrvacsorai ágendával szolgált. Az istentiszteleti liturgiát Csányi Erzsébet a gyülekezetet gondozó lelkipásztor és az országos egyház jegyzője végezte, aki a vendégeket is köszöntötte, az országos egyház világi tisztségviselőit Hallgató Imrét és az egyházmegye gondnokát Dr Kákonyi Józsefet.
Megemlékezés történt az imádság, valamint a hirdetések keretében özv Szűcsné Balla Zsuzsikáról *1927 - †2016.08.19 akit 89 évesen szólított magához az Úr. Móricz Árpád Bácskossúthfalva lelkipásztora temette aug 22-én.
A vendégségbe hazalátogató és az istentisztelet kántori szolgálatát végző Dr Békássy N. Albert, a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat világi elnöke a szomszédos étterembe szeretetvendégségbe hívta a gyülekezetet istentisztelet után. Az egyszerű harapnivalóval és üditővel egybekötött kellemes beszélgetéssel megtoldott alkalom így is nagyon hamar ért véget.
Dr Békássy N Albert
Idén augusztus 20.-án tartották meg a Vajdasági Magyar Szövetség hagyományos Szent István-napi központi rendezvényét Szabadkán és Palicson. A szabadkai Szent Teréz székesegyházban megtartott ünnepi szentmise után, Palicson került sor a hagyományos újkenyérszentelésre. A római katolikus egyház részéről Msgr. Dr Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyés püspök és Ft. Verebélyi Árpád címzetes főesperes, doroszlói plébános, az evangélikus egyház részéről Dolinszky Gábor püspökhelyettes vett részt a szertartásban. A református egyház részéről pedig Orosz Attila bácskai esperes mondott rövid igehirdetést és kérte Isten áldást a jelenlevő ünneplő közösségre.
A mellékelt fotók Pál Károly felvételei
„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Luk.2,14)
A karácsony hagyományos keresztyén ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Ennek ellenére világszerte sok nem keresztyén ember ünnepli ilyenkor ezt az ünnepet a szeretet ünnepeként. Ez oda vezetett, hogy ez az ünnep népszerű ünnep lett, és sok hagyomány fűződik hozzá. Ilyenek az ajándékozás, a különböző ételek fogyasztása, stb. Így legtöbbször sajnos csak külsőségekben nyilvánul meg az ünnep, holott belső, lelki, hitbeli tartalom nélkül elveszíti lényegét.
A karácsony, mint keresztyéni vallási ünnep, Jézus születésének történetére épül, és erről a Bibliából, az evangéliumból értesülünk. Hitünk szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. A Szentírásból megtudhatjuk, hogy Jézus szegényes körülmények között született, egy istállóban, mert senki nem fogadta be házába az áldott állapotban levő Máriát, Jézus édesanyját. A Megváltó tehát nem otthon született, hanem az emberektől kitaszítva, a társadalom peremén. A világ nem ismerte föl azt a csodát, hogy Isten fia emberré lett. Urunk születése, nekünk, keresztyéneknek, azt jelenti, hogy eljött a Megváltó, és elvette bűneink következményeit. Milliók és milliók ünneplik a karácsonyt, de nem mindegy, hogy kinek-kinek mit jelent ez az ünnep. A külsőségek hajszolása valójában felületes ünneplést hoz, mert az igazi ünnep belülről fakad, és mások megsegítését, meghallgatását, meglátogatását is jelenti. Hirdetve, hogy megszületett Jézus Krisztus, aki a Megváltó, a mi Messiásunk. Ezt akkor tapasztalhatjuk meg, ha kinyitjuk szívünket, és hittel Urunk elé visszük imáinkban gondolatainkat, minden örömünket, hálánkat, de bajainkat, megpróbáltatásainkat, kéréseinket is.
Az igazi kérdés, hogy mit jelent számomra a karácsony. Mert karácsonyt igazán ünnepelni Jézus Krisztus nélkül nem lehet. Ha Jézus nincs velünk ünnepnapjainkban és hétköznapjainkban sem, akkor nem csoda, hogy úgy érezzük, hogy ez az élet üres és sivár. Tartalmas, igazi szeretettel, jósággal, segítőkészséggel csak akkor ünnepelhetünk és élhetjük mindennapjainkat, ha Jézus a mi szívünkben is megszületett. Ha mindig Vele járunk, az Ő akaratára, útjára, vezetésére és igazságára figyelünk. Ez a mi javunkat szolgálja. Mindezt a Szentírásból tudhatjuk meg. Ezért fontos, hogy azt olvassuk, tanulmányozzuk és szívünkbe zárjuk.
Ünnepeljünk Istenünk dicsőségére és embertársaink javára. Igyekezzünk jót cselekedni mindenkivel. Ne feledkezzünk meg a szükségben levőkről. Itt nem csak az anyagi javakra kell gondolni, hiszen sokan vannak, akinek hiányzik egy szép mosoly, a jókedv, a jó szó, a szeretet az életükből. Ezek pótlására csak egy kis akaratra van szükség. Próbáljunk meg mosolygós, szeretetet sugárzó arccal járni. Ünneplésünk akkor lesz teljes, ha ez a lelkület az ünnep napjai után is megmarad bennünk, és egész életünket betölti.
Minden kedves Olvasónak Istentől megáldott, boldog, békés, világosságot hozó karácsonyi ünnepeket kívánok!
forrás: Magyar Szó
Október utolsó napján emlékeztünk meg a reformáció 498. évfordulójáról. Hogyan tekintünk ma, közel öt évszázad távlatából a reformációra és mi lenne ennek a folyamatnak a lényege? Ezekre a kérdésekre keressük a választ mostani írásunkban.
A protestáns világ már javában készül a jubileumi 500. évforduló megünneplésére. Addig is évről-évre Európa szerte, több helyszínen is megemlékeznek erről a jelentős eseményről. Ebből az alkalomból a közelmúltban elkészült az egyik legrégebbi hitvallásunk, a Heidelbergi Káté mai magyar nyelvű fordítása, valamint Kálvin János fő művének, az Institutionak (A keresztyén vallás rendszere) ugyanilyen jellegű fordítása. Nekünk reformátusoknak ez a legnagyobb felekezeti ünnepünk az egyházi év ünneptelen félévében. Az ünnepre való tekintettel, néhány a reformációval kapcsolatos gondolatot szeretnék megosztani az olvasóval. Ezt most kivételesen csak nagy általánosságban, a részletekbe való különösebb elmélyülés nélkül teszem.
A protestáns gondolkodás szerint nem igazából a reformáció egyháztörténeti jelentőségét szoktuk kiemelni. Ez is nagyon fontos, de ennél fontosabb hogy, amikor a reformációról emlékezünk meg, akkor elsősorban Istennek a reformációban megnyilvánuló tettét tartjuk szem előtt. Nevezetesen azt, hogy visszavezette az egyházat az igazi forráshoz, a Bibliához, az Ő kijelentett Igéjéhez. Maga a reformáció történelmileg abban a pillanatban született meg, amikor a középkori kolostor homályában Luther Márton rábukkant a Bibliára és azt egyre nagyobb buzgósággal olvasni és tanulmányozni kezdte. A reformáció gyökere és forrása a Biblia. A középkori egyház legnagyobb eltévelyedése és bűne az volt, hogy elszakadt a Bibliától, megfeledkezett arról, hogy a hit és egyház kérdésében egyetlen végső tekintély van: Istennek a Bibliában kijelentett Igéje és akarata. Azt talán már nem is szükséges különösebben kihangsúlyozni, hogy az anyanyelvű bibliafordítás is reformációi örökségünk.
Csak akkor beszélünk helyesen reformációról, ha abban magának Istennek az egyházat megtisztító, megújító munkáját látjuk. A reformációban Isten Szentlelke és Igéje különleges mértékben hatott az egyházra, és ebben gyökeres változásokat eredményezett. Ebben a folyamatban az alany, a cselekvő maga Isten volt, az emberek csupán eszközei voltak neki. A reformáció emlékünnepélyen nem embereket ünnepelünk, nem emberi alkotásokra emlékezünk vissza, hanem Isten előtti hálánkat mutatjuk be azért, hogy a reformációban nyilvánvalóvá tette az anyaszentegyházat kormányzó és éltető nagy hatalmát, szeretetét és kegyelmét. Éppen az a reformáció páratlan jelentősége, hogy Isten az egyházat megszabadította az emberi kormányzástól, emberi megítélés alól, s ismét beállította a maga dicsőségének és az ember üdvösségének szolgálatába. Arra mindenképpen rá kell mutatnunk világosan, hogy mindazt, amit az Isten a reformációban tett, csak hit által lehet felfogni és megragadni. Az Isten, aki Szentlelke és Igéje által végrehajtotta a reformáció nagy művét, hitet is adott annak felfogására, az abban való tevőleges részvételre, az ajándékaival való élésre.
Kálvin János gondolatával zárom a reformációval kapcsolatos gondolataimat: „Soli Deo Gloria“ - egyedül Istené a dicsőség!
Orosz Attila
lelkipásztor-esperes
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” Zsid 13, 8
A fenti alapigét választottuk mostani ünneplésünk alapgondolatának. Október 18-án, vasárnap hálaadó istentiszteleten adtunk hálát Istennek az elmúlt 230 év örömeiért és megpróbáltatásaiért, hogy ennyi éven keresztül megtartotta és megőrizte itteni magyar református közösségünket. Ennyi év alatt szinte minden megváltozott közösségünkben, kivéve az Istenbe vetett hitünkhöz és református vallásunkhoz való ragaszkodásunkat. A „megtartó egyház” azt tette a múltban, azt teszi a jelenben, és azt fogja tenni a jövőben is, ami a küldetése.
Az ünnepi istentiszteleten, Nagy Kálmán a kunhegyesi kibocsátó gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét. A nagy számú helybeli gyülekezeti tagon kívül, jelen voltak a bácskai egyházmegye valamennyi gyülekezeteinek és szórványgyülekezeteinek képviselői is. Nagy öröm volt számunkra, hogy ismét velünk együtt ünnepeltek az újvidéki és pirosi testvéreink, valamint a kunhegyesi, és a makkosjánosi (Kárpátalja) testvérgyülekezeteink mintegy 60 fős küldöttsége is.
Megtisztelt bennünket jelenlétével Halász Béla a SZRKE jelenlegi püspöke és dr. Csete Szemesi István nyugalmazott püspök úr is, valamint a testvéregyházak lelkipásztorai is. A Szerbiai Vallásügyi Hivatal képviseletében Gavrilo Grban köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Köszöntőt mondott még Pásztor István a tartományi parlament elnöke, Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Marko Rovčanin Kishegyes Község elnöke, valamint prof. dr. Bogner István a Vajdasági Pax Romana alelnöke is.
Az ünnepség valójában háromnapos volt. Pénteken, október 16-án a református templomban kezdődött zenés áhítattal, amelyen a kunhegyesi „Csermely” kórus szolgált. Folytatódott október 17-én szombaton a helybeli szinházteremben alkalmi művelődési műsorral, és vasárnap zárult a már említett ünnepi istentisztelettel és közebéddel.
Orosz Attila
lelkipásztor-esperes
Dr Huszár Pál a MRE Zsinata világi elnökének, a Dunántúli Egyházkerület főgondnokának meghívására július 2 – 5 között Pápán a thelógiai akadémia épületében találkoztak a Kárpát – medencei főgondnokok. A találkozón jelen voltak a szervező mellett Dr Tőkéczki László dunamelléki, Dr Adorjáni Gusztáv tiszántúli, Fekete Vince felvidéki, Nagy Béla kárpátaljai, Dr Dézsi Zoltán erdélyi, Varga Attila királyhágómelléki, Dr Nagy Sándor a MRE Zsinata korábbi világi elnöke, valamint Hallgató Imre szerbiai főgondnokok.
Találkozónk ilyen formája több évvel ezelőtt kezdődött, majd néhány évi szünet után ismét megrendezésre került mindannyiunk örömére. A társalgás és barátkozás mellett beszámoltunk egyházkerületeink mindennapi életéről, azokról a részletekről, amelyeket nincs lehetőségünk elmondani egymásnak a „hivatalos” üléseinken. Nagy örömünkre nagyon tartalmas és építő előadásával megtisztelt bennünket Steinbach József a Dunántúli Egyházkerület püspöke, valamint Soltész Miklós államtitkár és Dr Pröhle Gergely evangélikus országos főfelügyelő.
A találkozó részvevői ellátogattak Pannonhalmára, ahol megtekintettük a kolostort, majd alkalmunk volt találkozni Dr Várszegi Asztrik főapáttal.
Házigazdánk meleg vendégszeretetét családi borospincéjében volt alkalmunk közelebbről tapasztalni. Találkozónk a pápai vasárnapi istentiszteleten való részvétellel zárult.
Hallgató Imre
főgondnok
Május 1-4. között nem mindennapi élményben volt részem. Ahogyan azt s mondani szokás, most sikerült a kellemest a hasznossal összekötni. Egy hosszú hétvégét tölthettem Párizsban és környékén, ahova a párizsi magyar református gyülekezet gondokasszonyának, Heddad Annamáriának meghívására érkeztem. Május 3-án, anyáknapján istentiszteletet tartottam a gyülekezetben és egy Erdélyből kitelepült család harmadik gyermekét kereszteltem meg. Sokan talán nem is tudják, hogy a Franciaországi Magyar Protestáns Református Egyház központja Párizsban van. A gyülekezet – a francia törvények szerint – hivatalosan nyilvántartott önálló egyház, 1927 óta létezik. 19 éve nincs önálló lelkészük, az istentiszteletek megtartására a környező országokból hívnak magyar református lelkészeket. Az utóbbi időben évente hat alkalommal a Magyarországi Református Egyház biztosítja a szolgálattevő lelkészeket, öt alkalommal pedig maga a gyülekezet hív meg egy-egy református lelkipásztort vendégszolgálatra. A gyülekezet szórvány jelleget mutat, azaz „diaszpóra”. Eddig 11 országból több mint 80 lelkipásztor szolgált a gyülekezetben. Havonta egy alkalommal, a hónap első vasárnapján tartanak istentiszteletet. Nem kicsi áldozatot jelent a többnyire idős korú gyülekezeti tagoknak havonta egyszer eljutni az istentiszteletre. Ez egyrészt nem kevés kiadást jelent, másrészt viszont a távolságok is óriásiak. Többen közülük a Párizs környéki városokból, településekről utaznak be az istentiszteletre. A gyülekezet tagjai közül sokan még 1945 és 1956 után menekültek ki a Kárpát- medencéből. Vannak olyanok is, akik 1968 után települtek Franciaországba, sőt néhány család az ezredforduló után telepedett le. Ez utóbbiak a fiatalabb nemzedékhez tartoznak. Az idősebb generáció leszármazottai már egyre kevésbé értik és beszélik a szülők anyanyelvét. Mégis közülük sokan fontosnak tartják, hogy eljőjjenek havonta a magyar istentiszteletre és ebben a közösségben dícsérjék az Urat. Jellemző a közösségre, hogy istentisztelet után, családias légkörben, szeretetvendégséget tartanak. Ez ottani szolgálatom után is így történt. Ekkor nyílt lehetőségem személyesen is megismerkedni a gyülekezet tagjaival. Nagy örömömre itt találkoztam a pirosi származású Gubránszki Ferenccel (1963 óta él Párizsban), akivel már korábbról is személyesen ismertük egymást.
Mostani beszámolómban még egy gondolat erejéig ki kell térnem Heddad Annamária gondnokasszonyra, aki a meghívóm és a vendéglátóm is volt. Családjával több mint 30 éve él Franciaországban, Párizs környékén, Sartrouville nevű kisvárosban. Annamária amellett, hogy a gyülekezet „mindenese” általában a meghívott beszolgálókat otthonában elszállásolja, megvendégeli, szállítja a repülőtérről és vissza. Magam is megtapasztaltam kellemes otthonukban a kedvességüket, vendégszeretetüket. Ezenkívül egy tartalmas Párizs és környékbeli bemutatót is megszervezett. Így jártam az Eiffel-toronyban, a Notre-Dame-ban, Versailles-ban, Trianonban és még néhány szép helyen.
Ezúttal szeretném megköszönni Annamária gondnokasszonynak és a gyülekezetnek is kedvességüket, szeretetüket és hálás vagyok Istennek ezért az ajándékáért, hogy hirdethettem közöttük az igét és számos élményben is volt részem. Kívánom, hogy legyen Urunk áldása továbbra is életükön és szolgálatukon.
Orosz Attila
református esperes
November 2-án Szabadkán a valamikori téglagyár gödrében újraállitották és ökumenikus szertartás keretében felszentelték a tavaly ellopott Vergődő madár emlékművet. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház képviseletében Orosz Attila esperes vett részt az ökumenikus szertartásban. Az emlékhely az 1944-45-ben Szabadkán történt atrocitásokban ártatlanul kivégzett embereknek állit emléket. Tudjuk, hogy az áldozatok között reformátusok is voltak.
Hetven év után először történt meg, hogy a megemlékezésen jelen volt az aktuális hatalom képvislője Aleksandar Vučić kormányfő is Pásztor Istvánnal VAT és a VMSZ elnökével. A kormányfő úr bocsánatot kért az ártatlan áldozatokért, majd megható módon virágot helyezett az emlékműre.
A bácsfeketehegyiek több évtizedes múltra visszatekintő szoros egy tőről való szakadásukat rendszeresen ápolják. A találkozások rendszeresek. Szeptember 26-án Kunhegyesen volt a legutóbbi. A Magyar állam az egykori lepusztulóban levő munkásőrbázisát átadta a református egyházközségnek balneológiai központ kialakitására. A munkálatokat négyszáz millió forinttal támogatták, melynek kezdetét jelképező alapkőletétel alkalmából ünnepi istentisztelettel kértek áldást. A templomban tartott istentiszteleten Dr Bölcskei Gusztáv püspök úr, a Zsinat elnöke hirdette az igét. Több testvértelepülési és környékbeli lelkipásztor és helybeli egyháztag jelenlétében. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is.
Bácsfeketegyről egy mikrobusznyi egyháztagunk vett részt az ünnepségen valamint Orosz Attila esperes – lelkipásztor, valamint Hallgató Imre Kishegyes KKT elnöke és Oroszi Sándor tanár úr.
Október utolsó előtti hétvégéjén gazdag művelődési műsort láthatott a bácsfeketehegyi közönség. Ekkor tartották többek között a tamburafesztivált. Ezen a rendezvényen fellépett a szabadkai „Dalkötő leánykórus” is. Az október 19-i református istentiszteleten is vendégszerepelt az említett kórus. Másodszor léptek fel a bácsfeketehegyi református templomban alkalmi összeállítással. A kórust hat leány alkotta valamint Kanalas Zsófia tanárnő a kórus vezetője, és Csikós Krisztina kísérő tanár. Mindannyian a szabadkai zeniskola növendékei és tanárai. A rendhagyó ünnepi istentisztelet keretében három gyermek részesült a keresztség sákramentumában. Az igét Orosz Attila helybeli lelkipásztor-esperes hirdette a Lk 19, 1-10 versei alapján.
A városban kereken negyed százada emlékeznek meg rendszeresen az aradi vértanúkról, mégpedig mindig egy nappal az aradi emléknap előtti délutánon. Miként alkalmi beszédében F. CirklZsuzsa, a Szent György Lovagrend délvidéki nagypriorja emlékeztetett, a Magyar Polgári Kaszinó által szervezett ünnepség idővel Kegyeleti nappá teljesedett.
Tiszteletadás az 1848/49-es emlékobeliszk előtt
– Az idők során a koszorúzás Kegyeleti nappá nőtt, és már nem csak az aradi vesztőhelyen vértanú halált haltak emlékét elevenítettük fel, hanem mindazokét, akik a hazáért, a nemzetért, a szabadság eszményéért áldozták életüket, és egyszeriben velünk voltak ezen a napon az aradiak mellett a korábbi hősök, a nándorfehérváriak, Rákóczi dicső hada, meg a későbbiek is, az első és a második világháborúban hősi halált haltak, az ’56-os forradalmárok, sőt, azokat is megidéztük, akik több ezer kilométerre a szülőföldtől, a -40 Celsius-fokos orosz tél jeges leheletétől álmodták szebb világba magukat, és azokat is, akik ártatlanul, mit sem értve a felszabadulásnak titulált történésekből csak azért haltak kínhalált, mert magyarnak születtek – fejtette ki beszédében.
A tegnapi kegyeletadás a Szent Rókus-temetőben, az 1848/49-es emlékmű megkoszorúzásával kezdődött, ahol F. Cirkl Zsuzsabeszédét követően nt. Orosz Attila bácskai református esperes hirdetett igét. Az emlékezők főt hajtottak az első világháborús honvédsíroknál, majd a Temetetlen halottak emlékfalánál, s ezt követően szentmisén vettek részt a Szent Kereszt templomban. A szertartást követően a múltidézők a Magyar Polgári Kaszinóban megkoszorúzták Schweidel József honvédtábornok, a zombori születésű aradi vértanú emléktábláját és az ’56-osok emléktábláját. Itt dr.Karcher Erzsébet, a Kaszinó elnöke szólt az emlékezőkhöz. Beszédében a nemzeti tanácsok időszerű megválasztására is kitért:
– Most is azt mondjuk, mint eddig minden alkalommal, döntsön ki-ki saját belátása szerint, s ahogyan minden választás előtt, az október 26-ai előtt is csak azt tudjuk üzenni a majdani győzteseknek, hogy a megmaradt és még itthon maradt magyarságnak az érdekében cselekedjenek legjobb belátásuk és legjobb képességük szerint – fogalmazott a Kaszinó elnök asszonya.
Az emlékhelyeken a koszorúzások során Magyarország képviseletében Kovács Gábor szabadkai konzul, valamint a következő intézmények, illetve szervezetek képviselői helyezték el a kegyelet virágait: Baja Város önkormányzata, Zombor Város önkormányzata, a Magyar Nemzeti Tanács, a Rákóczi Szövetség Bajai Szervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a bajai Nemzeti Fórum, a bajai Trianon Társaság, a Szent Gellért Német Egyesület, a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, a Magyar Polgári Kaszinó és a Szent György Lovagrend.
A Kegyeleti nap valamennyi helyszínén a Kaszinó Povázsán László vezette vegyes kara énekelt.
Az emléknap alkalmából a Kaszinó Műemlékvédő és Hagyományápoló Szakköre szerkesztésében nemzettörténeti kiállítás nyílt az intézmény előcsarnokában.
Bezdánban is megemlékeztek az aradi vértanúkról. Vasárnap délelőtt a szentmisét követően a könyvtár udvarában alkalmi műsorral tisztelegtek az 1848/49-es a szabadságharc neves és névtelen hőseinek emléke előtt. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően ft.Sztrikovits János mondott fohászt, majd Kapitány Károly történelemtanár idézte föl a távoli múlt eseményeit.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bezdáni részvevőinek emlékét őrző emléktáblánál a bezdáni Helyi Közösség tanácsának, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének, a Vajdasági Magyar Szövetségnek és Zombor Város önkormányzatának képviselői koszorúztak.
A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.
Fekete J. József
forrás: magyar szó
Idén augusztus 16.-án tartották meg a VMSZ hagyományos Szent István-napi központi rendezvényét Szabadkán és Palicson. A szabadkai Szent Teréz székesegyházban megtartott ünnepi szentmise után, Palicson került sor a hagyományos újkenyérszentelésre. A római katolikus egyház részéről dr. Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök és Ft. Szakály József atya a kertvárosi plébánia vezetője, az evangélikus egyház részéről Dolinszky Gábor püspökhelyettes vett részt a szertartásban. A református egyház részéről pedig Orosz Attila bácskai esperes mondott rövid igehirdetést és kérte Isten áldást a jelenlevő ünneplő közösségre.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Július 7-9 között Sepsiszetngyörgyön tartották meg a 7. Magyar Református Világtalálkozót. Az találkozó központi rendezvénye volt az egészalakos Kálvin – szobor leleplezése a vértemplom alatti téren szabadtéri úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet keretében. Az ünnepi istentiszteleten Dr Bölcskei Gusztáv püspök hirdette az igét. A szabadtéri úrvacsoraosztásban több mint húsz lelkipásztor szolgát, köztük Orosz Attila esperes és Balog Zoltán a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának minisztere is.
A találkozó keretében ülésezett a Generális Konvent Elnöksége, valamint megtartatott az idei évi Közgyűlés is, amely vita nélkül zajlott le.
Egyházunkat Halász Béla püspök, Hallgató Imre főgondnok, valamint Orosz Attila esperes, Dr Kákonyi József és Székely Károly em. gondnokok képviselték.
Kép és szöveg
Hallgató I
PACSÉR: HÁLAADÓ ISZTENTISZTELET A TEMPLOMFELÚJJÍTÁS ALKALMÁBÓL
Hálaadó istentisztelet a pacséri református templomban
Kopjafakoszorúzással egybekötött hálaadó istentiszteletet tartottak ma a pacséri református templomban abból az alkalomból, hogy felújították a 180 éve épült létesítmény külső részét, a templomtetőt és tornyot.
Mindezt a többéves anyagbeszerzést követően a vallásügyi minisztérium, valamint a Gustav Adolf Werk németországi segélyszervezet hathatós támogatásával, valamint a hívek adakozásával és a helyi közösség hozzájárulásával sikerült megvalósítani.
Az ünnepélyes istentiszteleten Csányi Erzsébet helybeli református lelkésznő köszöntője után Halász Béla református püspök hirdetett igét Pál apostol rómabeliekhez írt levele 8. fejezete alapján “ Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” kérdéskört boncolgatva.
Az istentiszteleten többek között jelen volt dr. Kovács Gábor, a Szabadkai Főkonzulátus konzulja, a szerbiai vallásügyi minisztérium képviseletében dr. Tomislav Branković és kísérete, dr. Csete Szemesi István nyugalmazott református püspök, Egeresi Sándor tartományi képviselő, az erdélyi négyfalusi, a kárpátaljai salánki, a felvidéki és a kisújszállási testvérgyülekezetek képviselői, a szerbiai református gyülekezetek lelkipásztorai és vezetői, a helybeli pravoszláv, katolikus és baptista egyház, a helyi közösség és az intézmények képviselői. – Őseink 228 évvel ezelőtt települtek ide Kisújszállásról, akkor kezdetleges templomot készítettek istentiszteletek megtartására, és csak később teljesült a gyülekezet szíve vágya, hogy egy kőtornyú templom épülhetett fel. Természetesen akkor is nagy áldozatot hoztak az itteniek a cél elérése érdekében, de szükségesnek és fontosnak tartották, hogy legyen egy hely, ahol újra és újra erőt gyűjtenek és kérik az Isten áldását és segítségét – mondta többek között Csányi Erzsébet lelkésznő, aki bizakodik abban, hogy a mostani felújítást követően lassanként sor kerülhet a templombelső felújítására is. Visszaemlékezésében azt is felidézte, hogy 1941. április 13-án bombatalálat érte a tornyot. Az épületet 1991-ben nyilvánították műemlékké.
Az istentiszteletet követően megemlékeztek az idetelepedés 228. évfordulójáról is, és megkoszorúzták a templomkertben felállított, Rózsa Imre helybeli fafaragó által készített kopjafát. Holnap 10 órától ugyancsak ünnepélyes, anyák-napi istentiszteletet tartanak, amelyen Balogh Attila kárpátaljai lelkész hirdet igét, a helybeli és kisújszállási gyerekek pedig énekekkel szolgálnak. A vendégek ezt követően házigazdáikkal Szabadkára látogatnak, ahol megtekintik a Városházát és a Vajdasági Magyar Képtárat.
Komáromi Gizella
pacséri presbiter
HALÁSZ BÉLA, A REFORMÁTUS EGYHÁZ PÜSPÖKÉNEK HÚSVÉTI ÜZENETE
És bemenve a sírboltba, láttak egy fehér ruhába öltözött ifjút ülni jobbfelől és megrémültek. Az pedig így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A Názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek; feltámadott, nincsen itt. Íme a hely, ahová őt helyezték. (Mk. 16,5-6)
A Biblia a feltámadásról mint tényről beszél, amely térben és időben végbement történelmi valóság. Ez a bibliai esemény a korabeli időktől egészen napjainkig mindig vita tárgya volt. Már Jézus idejében is sokan nem fogadták el a feltámadás tényét és valóságát.
A ma embere hajlamos, hogy az egzakt tudományok eszközeit mindenek fölé emelje. Mivel a feltámadást tudományos módszerekkel nem lehet bizonyítani, ezért sok embertársunk ezt nem fogadja el, mert ellentmond emberi értelmének. Pedig a tudományok ismeretei sem örök érvényűek, mert az újabb kutatási módszerek és eredmények sokszor megváltoztatják az addig hangoztatott elveket. Ezzel nem az emberi tudományok fontosságát és szükségességét vonjuk kétségbe, hanem rámutatunk arra, hogy az emberi tudás véges. A feltámadás ténye mindig hit kérdése volt, amiképpen a teremtéstörténet is. A húsvéti hitnek vannak bibliai összefüggései, hiszen Jézus földi élete során többször szólt szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. A tanítványok és a nép magatartása mégis arra utal, hogy nehezen tudják elfogadni a történteket. Nem véletlen, hogy a sírban ülő, fehér ruhába öltözött angyal azt mondja az ott megjelenő asszonyoknak: Ne féljetek! Azért nem kell félnünk, mert Jézus legyőzte a bűnt és a halált! Mert ma is a halálon át, a halál hatalmát megtörve érkezik Krisztus a mi életünkbe. A mi testi feltámadásunknak is az a záloga, hogy a mi Urunk feltámadott, él és uralkodik. A keresztyén hit lényege, hogy a hívőnek legyen élő kapcsolata a feltámadott Krisztussal. Ezért szükséges, hogy ezekben az ünnepi napokban is imádságos szívvel és lélekkel forduljunk Urunk felé, és így legyen igazi húsvétunk, hogy a szívünkben is támadjon fel Jézus.
A feltámadás alatt azt is kell értenünk, hogy Jézus Krisztusnak teljes hatalma van a teremtett világ felett. Az ő hatalma arra késztet bennünket, hogy mindenben engedelmeskedjünk neki. Az ígéret, hogy velünk lesz mindennap a világ végezetéig, azt jelenti, hogy az ő uralkodása, hatalma az ő szeretetében és az ő gondviselésében van.
Jézus él, tehát mindnyájunkat üdvözíthet, sőt fel is támaszthat, mert a Krisztus megváltó munkája a mi feltámadásunk alapja.
Az az igazi ünnep, ha Jézussal vagyunk, vele ünnepelünk, még akkor is, ha valamiért szenvedünk.
Gyűljünk egybe hittestvéreinkkel a feltámadás ünnepén templomainkban, otthonainkban. Örüljünk az élet ünnepén, és tapasztaljuk meg, hogy Krisztus velünk van, és egészen a miénk. Örvendezzünk, ujjongjunk, mondván: KRISZTUS ÉL, KRISZTUS FELTÁMADOTT!
Minden kedves olvasónak Istentől gazdagon megáldott húsvéti ünnepeket kívánok!
forrás: magyar szó
Március 28-án Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke Szabadkára látogatott. A miniszterelnök rövid, mindössze félnapos látogatása során leleplezte Kosztolányi Dezső egész alakos szobrát a Svetozar Marković Gimnázium előtti téren, valamint felavatta az író születésének 129. évfordulója alkalmából megújult emlékparkot a szabadkai gimnázium melletti téren. Orbán Viktor miniszterelnök találkozott a szabadkai Zsidó Hitközség vezetőségével és megtekintette a Zsinagógát is, valamint részt vett a Vajdasági Magyar Képtár megnyitóján is a városi múzeumban. A magasrangú vendég mellett jelen volt még Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is. Egyházunk képviseletében Halász Béla püspök és Orosz Attila bácskai esperes kapott meghívást és vett részt az említett programokon. Az elnöki látogatás Palicson ért végett, ahol a zártkörű fogadáson (vacsorán) alkalmunk volt röviden elbeszélgetni Orbán Viktor miniszterelnök úrral.
Orosz Attila
lelkipásztor-esperes
A mellékelt fotókat a szerző, Szabó Attila fotóriporter (Hét Nap) hozzájárulásával közöljük.
Március 7-8-án Beregdarócon tartotta a Generális Konvent elnöksége idei első ülését. A tanácskozáson Országos Egyházunkat Halász Béla püspök és Hallgató Imre főgondnok képviselték. Az idén sorra kerülő közös rendezvényeinkről született döntés. Május 24-én a Kárpát-medencei református egység ötéves évfordulóját Debrecenben egynapos ünnepséggel fogjuk megünnepelni szabadtéri rendezvényen, a város központjában, melyre minden egyházkerületből várják a résztvevőket. Megrendezésre kerül a Magyar Reformátusok Hetedik Világtalálkozója is. Kiemelt rendezvénye lesz július 10-én Sepsiszentgyörgyön a Kálvin-emlékévek lezárásaként Kálvin János egészalakos szobrának felavatása.
Az új forditású revidiált Biblia megjelenése áprilisra várható. Kálvin Institutiójának új forditása szintén az idén fog megjelenni. A Masodik Helvét Hitvallás is átdolgozott szöveggel fog megjelenni.
A tanácskozáson fontos szerepet kaptak a beszámolók az egyházkerületek életéről, gondjairól. Beszámoló hangzott el az összetett ukrajnai helyzetről, külön szólva az ottani magyarság helyzetéről.
A tanácskozás lezárása után a Tiszántúli Egyházkerület szervezésében alkalmunk volt ellátogatni Bereg megye négy: Lónya, Tákos, Csaroda, és Márokpapi középkorban épült műemléki református templomaiba.
a tanácskozás résztvevői
csoportkép a Márokpapi református templom előtt
kép és szöveg: Hallgató Imre
A külső munkálatok után a templombelső vár felújításra
Nagy munka folyt az elmúlt fél évben a pacséri református egyházban. A műemléknek számító, 180 évvel ezelőtt épült templom tetőszerkezetét és tornyát újították fel.
– Évek óta terveztük a templomtető felújítását, ugyanis folyamatosan küszködtünk annak beázásával. Az 1920-as években került fel rá az eternit-pala, azóta csaknem száz év eltelt, porózussá vált és áteresztette a vizet. Néhány helyen már lehullott a vakolat a mennyezetről. Amikor észrevettük a beázást, elhárítottuk azt, toldoztuk-foldoztuk, amíg lehetett. 13-14 évig gyűjtöttünk arra, hogy a felújításhoz hozzáfogjunk. A Műemlékvédő Intézet az alumíniumlemezt irányozta elő, mivel a templom konstrukciója a szabványos, egyszerű cserepet nem bírta volna el. A templom egyik oldala már hosszában meg volt repedve, annak megerősítése is szüksége volt. Folyamatosan pályáztunk, emellett lehetőségeikhez mérten a gyülekezeti tagok is adakoztak. 2000-ben megvettük a kiscserép mintázatú alumínium bádoglemezt, öt évvel ezelőtt a faanyag egy részét vásárolhattuk meg. Tavaly a szerbiai Vallásügyi Minisztériumnál sikerült pályázati támogatást nyerni, és egy németországi segélyszervezet, a Gustav Adolf Segélyszolgálat – amely kisebbségi helyzetben lévő protestáns egyházakat támogat – adományával összegyűlt a pénz a tetőszerkezet megfelelő helyrehozásához – tudtuk meg Csányi Erzsébet lelkésznőtől, aki azt is elmondta, hogy a templomtornyot is sikerült felújítani.
– Ha egy másik alkalommal végeztük volna el ezt a munkát, esetleg kárt tettünk volna az új tetőn, és az állások újbóli felállítása is nagy költség lett volna. Célszerű volt a két munkát együtt elvégezni. A 25 méteres toronyrészen a vakolatot le kellett teljesen szedni, új malterozást kapott, ez is nagy munka volt. A Műemlékvédő Intézet által jóváhagyott szilikonos festéket használtuk a meszeléshez.
A munkálatok július másodikától karácsonyig tartottak.
– Mikor megbontottuk a tetőt, akkor láttuk, hogy több mindent ki kell cserélni, mint amire számítottunk, a konstrukciót meg kellett erősíteni, vashuzalokra is szükség volt, hófogók kerültek a tetőre, villámhárítót is felszereltünk.
Megtudtuk, hogy bár kívülről megújult az épület, továbbra is pályáznak a felújítási munkálatokra:
– Most, amikor bemegyünk a templomba, látjuk, hogy az évtizedekig tartó beázás megtette a hatását, és a munkálatok idején is több helyen leszakadt a mennyezet. Új lehetőségek után kutatunk, hogy hogyan lehetne a belső teret is felújítani, ami szintén nagyobb összeg, mint az egyházközség lehetősége, és minden annak a függvénye, hogy hogy sikerül támogatást szereznünk. De gondoljunk arra, őseinknek sem volt könnyű. Számukra fontos volt, hogy legyen templomuk, ezért 1833–34-ben felépítették azt. Biztos, hogy az akkori hívek is óriási áldozatot hoztak ezért. Nem engedhetjük meg, hogy a templomunkat ne tudjuk megőrizni és karbantartani, ami egy sziklavár, egy védelem, ahová menekülhet az ember, mikor nehézsége van, ahol Istent segítségül hívhatjuk, hálát adhatunk mindenért – mondta végül a pacséri lelkésznő.
forrás: magyar szó
A Kishegyesi Ady Endre Kisérleti Általános Iskolában és a Bácsfeketehegyi Nikola Đurković Általános Iskolában 2014. január 27.-én tartották meg a szokásos Szent Száva napi ünnepségeket. Mindkét iskolában az egyházak képviseletében: Jovan Kezan szeghegyi pravoszláv pap, Emin Kukaqi muszlim egyházi vezető, Ft. Brasnyó Ferenc kishegyesi római katolikus esperes - plébános és Nt. Orosz Attila bácsfeketehegyi református lelkipásztor - esperes vett részt az ünnepségen. Az egyházak képviselői közösen részt vettek és közre is működtek a liturgiai részben, ki-ki saját anyanyelvén imát és áldást mondott. Az iskolai ünnepségeket megtisztelte jelenlétével Hallgató Imre főgondnokunk is, mint a Kishegyes Község Képviselő Testületének elnöke. Kishegyesen Hajvert Ákos megbízott igazgató, Bácsfeketehegyen pedig Bojtos Béla igazgató köszöntötte a megjelenteket. Mindkét iskolában a szokásos liturgia után kétnyelvű alkalmi - ünnepi műsorok következtek. Kishegyes községben régi szokás, hogy a különböző felekezetű egyházak képviselői részt vesznek egymás ünnepein. Az idei ünnepség is ezt a szép hagyományt példázza.
2013. december 24.-én kedden tartották meg a Kishegyesi Község elöljárói a már hagyományos karácsonyi - újévi fogadást, ezúttal Bácsfekethegyen a kultúrotthon nagy termében. A fogadáson ünnepi köszöntőt mondott Marko Rovčanin polgármester és Hallgató Imre képviselőtestületi elnök. Ezt követően a jelenlevő egyházi képviselők mondtak rövid alkalmi beszédet. Egyházunkat Orosz Attila bácsfeketehegyi lelkipásztor - esperes képviselte, a római katolikus egyház képviseletében Ft. Brasnyó Ferenc kishegyesi esperes- plébános, a szerb ortodox egyház képviseletében pedig Jovan Kezan szeghegyi parókus volt jelen. A fogadáson az egyházak képviselői mellett, a községi képviselők és tisztségviselők, a közintézmények vezetői, valamint a közigazgatásból nyugdíjba vonult dolgozók is jelen voltak.
Örömmmel tudatom, hogy szórványainkban a rendszeres Istentiszteletek mellett, beindultak a vasárnapi iskolák is.
Júliustól Szenttamáson folyamatosan tartunk gyermekórát, melyek az Istentisztelettel egyidőben zajlanak. Így a szülők is részt vehetnek az Istentiszteleten. Kulán októberben indultak be a gyermekórák. Nagy öröm ez mind a gyermekek, mind a felnőttek számára, hiszen ők a kis napsugarai a gyülekezetnek.
Karácsonyra külön kis műsorral is készültünk. Verbászon és Kulán verseltek, énekeltek, zenéltek gyermekeink, örömmel szolgált ki hogy tudott az Úrnak. Szenttamáson színdarabbal is készültünk, Jézus születését játszották el gyermekeink. Az ünnepi Istentisztelet keretén belül az úrvacsorai sákramentum mellet a keresztség sákramentuma is ki lett szolgáltatva Horváth Auróra, Horváth János és István Melinda leányának.
Hálás a szívem az Úrnak, hogy ilyen nagy gazdagsággal áldott meg minket: Jézus nemcsak megszületett , hanem az életét is adta értünk, hogy ha hiszünk Benne, akkor örök életünk legyen. Adjuk át Jézusnak az életünket, mert csak annak van igazi karácsonya, akinek Jézus a szívében megszületett!
Áldott ünnepeket kivánok mindenkinek!
Harangozó László, lelkipásztor
Advent negyedik vasárnapján délután tartották Bácsfeketehegyen a hagyományos karácsonyi gyermekistentiszteletet. Hosszú évek óta a bácsfeketehegyi gyülekezetben ez a legnépesebb ünnepi istentiszteleti alkalom. Az idén sem volt ez másként, hiszen Orosz Attila helybeli lelkipásztor alkalmi igei köszöntője után százharminc gyermek szavalatát hallgatták meg a szülők, nagyszülők és az érdeklődő gyülekezeti tagok. A versmondás közben a jól ismert karácsonyi énekek is elhangzottak. Az ünnepi alkalom után a gyermekek átvehették a karácsonyi csomagot és a hagyományos fonott kalácsot.
Mottó: „Énekelni örömmel, szeretettel és meggyőződéssel kell. Életünk minden egyes napján!” ( ígehírdetési részlet )
Új szívvel zengtek fel újra a régi egyházi énekek, zsoltárok és dicséretek Magyarittabén a Bánsági Református Egyházmegye idei kórustalálkozóján. Az ötlet 2004.évi kipattanásától számított jubileumi, tizedik esztendőben, amelyen a házigazdák énekkara mellett a nagybecskereki és a hertelendyfalvi kórus, illetve a torontálvásárhelyi Dalárda is bemutatkozott. Továbbá a Bácskai Református Egyházmegyéből érkező bácskossuthfalvi gyülekezet énekkara.
Köszöntőt, annak rendje és módja szerint, a kórustalálkozó eszmei atyja, nt.Marton Károly magyarittabei lelkész, bánsági esperes mondott, gondolatait ezúttal a XXV.zsoltár első verséhez kapcsolva. A kezdő áhitat ígeszakaszát ( 1Thessz. 2,3-6 ) ft.Halász Béla püspök úr tolmácsolta. Kiemelve általa a mai ember lelki kríziséből fakadó közömbösség és csököttség tényét, illetve veszélyét, amely sajnos, egyre nagyobb térigénnyel bír a gazdasági, erkölcsi és egyéb válságok által megmételyezett mindennapjaink „igazoló” körülményeiből táplálkozva. Kitért továbbá az énekeknek, illetve a közös énekléseknek a gyülekezeteket építő szerepére is. Áldást kérve az összejövetelre, és annak minden részvevőjére, akik a kezdetek óta rendületlenül hűek maradtak az ősi felhíváshoz: „Énekeljetek új éneket az Úrnak...” A 134.dicséret felcsendülése után e találkozó lényegét Marton esperes úr méltatta. Kiemelve annak kohéziós erejét, mely által a rohanó életvitelünk közepette is jut(hat) elegendő (!) idő az idősek és a fiatalok egymással való találkozására. Egymás örömében és bánatában való példamutató, keresztyén emberhez méltó osztozásra.
A köszöntők után elsőként a tizennyolc tagú hertelendyfalvi kórus mutatkozott be, akit a huszonnégy fős torontálvásárhelyi Dalárda követett, illetve a Bácskai Református Egyházmegyéből érkező bácskossuthfalvai gyülekezet tizennégy fős énekkara. A találkozó második felvonásában, a közbeiktatott rövidke kávé- és kalácsszünet után, a helybeli Perki Piroska hozott két ízben is vallásos tematikájú verset. A déli harangszó megkondulására várva az egybegyűltek ajkáról dicséretek fakadtak fel spontánul, ugyanakkor fohász emelkedett a magasba az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett katonatisztek emlékére is. nt.Marton Ilona tiszteletes asszony egy vers erejéig Sztárai Mihály (Sztára, ? – Pápa, 1575?) reformátor, evangélikus lelkészre emlékezett, akit a krónikák énekszerzőként, illetve a XVI.századi magyar irodalom jelentős alakjaként is számon tartanak. A torontálvásárhelyiekhez hasonlatosan a nagybecskereki gyülekezet tizenhat fős énekkara is lelkészük énekhangjával erősítve tett szolgálati bizonyságtételt. A sor végén a házigazdák tizennyolc tagú kórusa emelkedett szólásra, zengő énekhangon dicsérve az Urat. Az énekhangra épülő találkozást a XXII. és az XC. zsoltár akkordjai, nt.Kiss Nándor nagybecskereki lelkész záróáhitata, illetve a fizikai valójában is megérinthető emléklapok kiosztása tette teljessé.
A kötetlen hangvitelű, ebéddel is egybekötött társalgásra az 1786-ban alapított közép-bánsági falu művelődési otthonában került sor.
Martinek Imre
2013. augusztus 18-án, vasárnap délelőtt újkenyéri hálaadó - úrvacsoraosztással egybekötött - istentiszteletre került sor Bácsfeketehegyen. Az igét Nt. Orosz Attila lelkipásztor - esperes hirdette a Mk 8, 1-9 igeveresek alapján. Az igehirdetés alapgondolata az volt, hogy a testi táplálék, a mindennapi kenyér mellett elengedhetetlenül fontos a lelki táplálék is a keresztyén ember életében.
A Jézust követő sokaság megtapasztalta az ő gondoskodó szeretetét, amely egyértelműen közösséget, mai szóhasználattal élve gyülekezetet teremt. Végezetül szó volt arról is, hogy Jézus a hirdetett igében, a megterített úrasztala javaiban kínálja fel nekünk táplálékul önmagát.
Az ünnepi hálaadó istentiszteleten a keresztség sákramentumában részesült Bede Róbert és Nagy Edit BERTALAN nevű kisfia. Isten gazdag áldása legyen a megkeresztelt gyermek és hozzátartozóinak életén.
Idén augusztus 17.-én tizennyolcadik alkalommal tartották meg a Vajdasági Magyar Szövetség hagyományos Szent István-napi központi rendezvényét Szabadkán és Palicson. A szabadkai Szent Teréz székesegyházban megtartott ünnepi szentmise után, Palicson került sor a hagyományos újkenyérszentelésre. A római katolikus egyház részéről Ft. dr. Varga Lajos váci segédpüspök és Ft. Verebélyi Árpád doroszlói kegyhely igazgató, az evangélikus egyház részéről Nt. Dolinszky Gábor püspökhelyettes vett részt a szertartásban. A református egyház részéről pedig Nt. Orosz Attila bácskai esperes mondott rövid igehirdetést és kérte Isten áldását a jelenlevő ünneplő közösségre.
A nagy érdeklődésre való tekintettel ismételten meg lesz tartva Bácsfeketehegyen a Közpopnti otthonban a katekizációs tábor augusztus 19 - 23 - ig. Az ár is változatlan, a napi költség 150,00 din. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit.
Mottó: „Ez lett a sarokkő, amit ti, az építők megvetettetek!” ( ApCsel 4,11 )
Halász Béla hertelendyfalvi református lelkész úr püspöki beiktatásával voltaképpen Hertelendyfalva is püspöki székhellyé lett április tizenharmadikán. Egy egyszerű városi helyi közösséggé lefokozott szerb, szlovák és székely-magyar etnikumú néhai falu, Pancsova város mindenkori nehéziparának viharzónájába plántálva. Nemcsak jelképesen, de tényszerűen is igazolva, hogy a nemzet védelmében a végéken harcolókra is hatványozottan szükség volt, van és lesz. Azokra, akik az Úr megtartó kegyelmében bízva mindmáig féltve őrzik őseik reájuk testált nyelvét, hitét és földjét. Az igazi értékeket, melyeket a vélt jobb boldogulás csábítását követve oly divatossá vált elhagyni egyre. Bár egyesek kuriózumnak vélik, a trianoni szétdarabolást, pontosabban a második világégés kezdetén ( 1942 ) jegyzett részleges délvidéki visszacsatolást követően, már jegyezhettünk püspökségi székhelyet a Bánságban, Gachal János torontálvásárhelyi püspök úr vezetésével. Sajátos kényszerlépés volt az akkoron, hogy ne szóródjanak szét a Tiszától keletre eső református gyülekezetek, akik a „határvonalon túl” lévő testvéreikkel legfeljebb csak lélekben tarthatták egymással a kapcsolatot azokban az időkben.
A Szerbiai Református Keresztyén Egyház ( SZRKE ) új püspökének beiktatása ünnepi istentisztelet keretében történt, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. A hertelendyfalvaiak 1902-ben felszentelt kálvinista templomában, mely bizonyítottan a legdélebbinek számít az egész Kárpát-medencében. A húsba vágó régi/új feladatok körvonalazásakor az újonnan beiktatott püspöknek nemcsak a délvidéki reformátusok megbékélésének szükségességéről, a szórványgondozásról, illetve a lelkipásztorok lelkigondozásának fontosságáról volt szólása, de a testvéri szeretetből és a megbocsátásból kiinduló egyházfegyelem kérdésköréről is. Hangsúlyozta továbbá a kárpát-medencei református egyházzal való szorosabb együttműködésbe fektetett reményét, illetve a nyugat-európai egyházakkal már korábban létrehívott kapcsolatok fenntartására és erősítésére irányuló szándékot is. Az együvé tartozásunk természetes egységének és kívánalmának kifejezését tolmácsolta egyébként az a tény is, hogy a beiktatásra a Kárpát-medence minden szögletéből, vagyis nemcsak Magyarországról, de Erdélyből, a Felvidékről és Horvátországból is érkezett küldöttség. Sajnos, tekintettel a vojlovitzi templom kapacitására, a beiktatási szertartást személyes jelenlétével is megtisztelő számos egyházi méltóság, illetve az anyaországi, állami, tartományi, községi és helyi politikum előljárói mellett, kevés civilnek jutott ülőhely odabent. Számukra a helyi XII. Vajdasági Népfelszabadító Rohambrigád Emlékotthonban kihelyezett óriáskivetítők hozták az inauguráció mozzanatait.
Az ünnepi istentisztelet igehírdetésében ( ApCsel 4,1–12 ) dr. Bölcskey Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az isteni megbízatásról szólt. Nemkülönben az ezzel egybefonódó „háttértámogatásról”, amit a gyarló emberi elme oly gyakran hajlamos tévesen és rosszindulatúan egybemosni különböző világi érdektámogatásokkal! Holott – mint kiemelte!, sem az erőnk, sem a bátorságunk küldetésünk teljesítéséhez nem e világi hatalomtól, hanem Jézus Krisztustól való. Az ő evangéliuma az, ami képes elérni a szíveket és megújítani az egyént, a családot, vagy akár a nemzetet is. Ehhez a forráshoz kell visszanyúlnia az egyháznak is, mert csak akkor tud maga is gyógyulni, feszültségeket oldani, konfliktusokat meghaladni.
Halász Béla püspököt a magyar politikum részéről Mátrai Márta, a Magyar Országgyűlés háznagya, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nevében pedig Fedor Tibor főosztályvezető köszöntötte. Székelyföld üdvözletét a Tiszteletbeli székely cím viselésével feljogosító jelvénnyel egyetemben Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Intézet vezetője adta át a püspök úrnak. Radovan Pavlović a szerb államfőnek, Miroslav Vasin pedig a vajdasági kormány elnökének üdvözleteit tolmácsolta. Pásztor István, a Vajdasági Tartományi Képviselőház elnöke a beiktatott egyházfőnek személyesen adta át jókívánságait. A Generális Konvent püspökeinek nevében az új egyházvezetőnek Kató Béla erdélyi püspök, főgondnokainak nevében Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke fejezte ki jókívánságait. A SZRKE nevében Hallgató Imre főgondnok és Marton Károly bánsági esperes mondott alkalmi köszöntőt. A bánsági római katolikusok előljárójaként dr.Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök emelkedett szólásra, a vajdasági szlovák evangélikusok nevében mgr. Pavel Sklenár lelkész úr, míg a dél-bánsági pravoszláv egyházmegye képviseletében Stevan Urošev atya fejezte ki krisztusi együvétartozásu(n)k lényegét.
A köszöntésekre válaszolva Halász püspök hangsúlyozta: a százharminc éve ide telepített bukovinai székelyeket sem csupán az emberi erő, tudás és akarat tartotta meg, hanem Isten szeretete, amibe ma is bizton kapaszkodhat a délvidéki reformátusság egésze! Hiszen ennek a közösségnek küldetése van mind a magyar nemzet részeként, mind Szerbia társadalmában! Nem egymást tolerálva, hanem együttműködő felebaráti közösséget építve...
Epilógus
Az ünnepi szertartás a Székely hymnusszal és a XC. Zsoltár akkordjaival zárult, majd az ún. sajtós perceket követően a vendégsereg a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület székházába vonult át. Kötetlen ünneplésre, társalgásra. És nem utolsósorban az utókornak is gondosan megőrzött bukovinai tárgyi hagyaték szemrevételezésére, mely utóbbiból „mellesleg” az Emlékotthon előcsarnokában is nyílt alkalmi tárlat. Csak észre kellett venni...
Martinek Imre
Fotók: Petar Vaszilcsin és Martinek Imre
A Zsinati Tanács 2013. február 23-án Bácsfeketehegyen tartott ülésén tárgyalta a püspökválasztás folyamatában II. fokon beérkezett fellebbezést, melyet Halász Béla püspök-jelölt nyújtott be. A fellebbezéséhez csatolta a képesítéséről szóló honosítási okirata másolatát. Ezzel Szabályrendeletünk alapján eleget tett a feltételeknek, melyet a Zsinati Tanács elfogadott.
A fellebbezési határidő elmúltával Halász Béla lelkipásztor a Szerbiai Református Egyház megválasztott püspökének tekinthető.
A SZRKE Elnöksége
A szerbiai református keresztyén egyházon belül nincsenek komoly ellentétek –Szükség volt-e az újabb zsinat összehívására?
A héten, mint ismeretes, egy újabb döntés született a szerbiai református egyházban lezajlott püspökválasztással kapcsolatban: a Zsinati Tanács megsemmisítette a választást, és új zsinat összehívását kezdeményezte. Az egyházon belüli feszültségről, annak okairól és a megoldási lehetőségekről kérdeztük a két püspökjelöltet, Halász Béla hertelendyfalvi lelkészt és Orosz Attila bácskai esperest.
Hogyan értékeli a pillanatnyi helyzetet a szerbiai keresztyén református egyházon belül? Miért alakultak ki ekkora ellentétek?
Halász Béla:
A szerbiai református keresztyén egyházban püspökválasztás volt. Mint általában a választások esetében lenni szokott, így itt, a mi esetünkben is voltak és vannak kisebb-nagyobb feszültségek. Mindezek ellenére úgy látom, komoly ellentétek nincsenek. Egyházunk tagjai, lelkészeink egységesek, és hajlandóak elfogadni a választási eredményeket. Az ellentétek abból adódnak, hogy országos egyházunk egyes vezetői saját akaratukat szeretnék érvényesíteni, ami ellentétes a választás eredményeivel.
Orosz Attila:
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem jellemző a református ember mentalitására, hogy ilyen kérdésekről a nyilvánosság előtt beszéljen. Minden közösségben vannak nézeteltérések, ellentétek, ez alól nem vagyunk mi sem kivételek. A jelenleg kialakult helyzet nem ma kezdődött, de az bizonyos, hogy sem a lelkészi karunknak, sem a közösségnek, gyülekezeti tagjainknak nem kedvez. Lelkészeink nem egyforma körülmények és feltételek között végzik a szolgálatot. Van, aki nagyobb gyülekezetben, van, aki szórványközösségben teljesít szolgálatot. Ebből kifolyólag anyagi nehézségek és különbségek is jelentkeznek. Megtörtént a generációváltás a lelkészi karban, és részben az egyházi vezetőségben is, ez is maga után vont negatív és pozitív következményeket egyaránt. Véleményem szerint nem az okokat kell keresni, hanem minél előbb megtalálni a mindenki számára járható utat, és építeni a jövő református egyházát.
Hogyan lehetne feloldani a meglevő feszültséget, valóban a politikai szerepvállalás áll a dolgok hátterében, vagy másról is szó van?
Halász Béla:
A valódi feszültségek hátterében nem a politikai szerepvállalás áll, hanem az előbb említett ellentétek. Igaz, a politika ma sok mindenbe szeretne beleavatkozni, de meg vagyok győződve, hogy végül a gyülekezetek és a presbitériumok akarata fog érvényesülni. A háttérben levő valódi okok mögött meglátásom szerint nem a törvénytelenségre való hivatkozás áll. Erről azokat kell megkérdezni, akik a Zsinati Tanácsban a választás megsemmisítéséről döntöttek.
Orosz Attila:
Hála istennek, több az olyan kérdés, amelyben egyetért a lelkészi karunk, mint amiben nem. Természetesen vannak kérdések, amelyeket másként látunk, és ahol ütköznek álláspontjaink. Szerintem ezeket alaposan meg kell vizsgálni és megbeszélni. A lelkipásztor is ember, mindannyiunknak vannak hibái, mint bárkinek. Fontosnak tartom az önvizsgálattartást és az egymás iránti esetleges előítéletek leküzdését ebben a tekintetben. A református egyház is a többi történelmi egyházzal együtt a templom falain kívül is végez missziót. Jelen vagyunk a közéleti és kulturális rendezvényeken is egyaránt. Igyekszünk mindenkivel, aki az itteni magyar közösség sorsát, előbbre haladását szívügyének tekinti, jó kapcsolatot ápolni, így természetesen a politikum képviselőivel is. Köztudomású, hogy a történelmi egyházaink elöljárói az MNT munkájában is részt vesznek. Szerintem ilyen értelemben nem beszélhetünk még politikai szerepvállalásról.
Ha megismételnék a választást, az javítana vagy rontana a helyzeten? (Miért javítana vagy rontana?)
Halász Béla:
A választások megismétlésére nincs szükség, mert maga a választás egyházunk törvényei szerint történt. A feszültség azután alakult ki, miután a zsinat által meghatározott időpontban, december 18-án a szavazatbontás nem történt meg. A református egyházban a zsinat a legfelsőbb egyházkormányzati szerv, és ennek döntéseit senkinek nincs jogában felülbírálni.
Orosz Attila:
A jelenleg kialakult helyzeten már rontani nem lehet, csak javítani. A választás során több szabálytalanság is történt, és ezek megkérdőjelezik a jelenlegi választás jogszerűségét. Mindenképpen egy új választás oldhatná meg megnyugtatóan a kérdést, azzal, hogy ebben az esetben nagyon oda kellene figyelni a választás alapos előkészítésére és lebonyolítására. A közösségnek és a jelöltnek is egyaránt érdeke kell hogy legyen a választás „tisztasága”.
Véleménye szerint illetékes-e a Zsinati Tanács a beadványok ügyében?
Halász Béla:
A Zsinati Tanács február 4-én megtartotta ülését, ahol 6 igen, 5 nem és 1 tartózkodó szavazattal megsemmisítették a választást. Erről a kérdésről a Zsinati Tanácsnak nem is lett volna joga dönteni, mert a választásokat nem a tanács, hanem a zsinat írja ki.
Orosz Attila:
A mi egyházunkat a két zsinat között a Zsinati Tanács irányítja. Általában két-három havonta, de ha szükséges gyakrabban is ülésezik ez a testület, attól függően, hogy az éppen aktuális kérdések, feladatok, problémák megoldása mennyire fontos vagy sürgős. A legutóbbi ülését február 4-én, hétfőn tartotta a Zsinati Tanács, egyházi törvényeink szerint bármilyen beadvány tárgyalásában kizárólag ez a testület az illetékes.
Lesz-e rendkívüli zsinat, szükség van-e rá, vagy nincs, és mit kellene megvitatnia, ha sor kerülne rá?
Halász Béla:
Rendkívüli zsinatra azért van szükség, hogy a meglevő feszültségeket feloldja, hiszen egyházunk törvényei szerint ez a szerv hozhat végleges döntést a választásokról is.
Orosz Attila:
A zsinat a református egyház legfelsőbb törvényhozó testülete, amely átlagosan évente egyszer ülésezik. Összehívására az egyház elnöksége (püspök és a főgondnok) jogosult. A mi esetünkben jelenleg a zsinati jegyző (a mindenkori püspökhelyettes) látja el a püspöki feladatkört. Rajtuk kívül tehát senki nem kezdeményezheti a zsinat összehívását. Amennyiben ez megtörténne, az törvénybe ütköző cselekedet lenne. A legutolsó Zsinati Tanács határozata már előirányozta és javasolta a zsinat összehívását. Olyan „rendkívüli” esemény nem történt egyházunkban, amely szükségessé tenné tehát az ún. rendkívüli zsinat összehívását. Maga a püspökválasztás sem tartozik ezen események sorába.
Papp Imre
forrás: Magyar Szó
A Szerbiai Református Keresztyén Egyház Elnöksége a püspökválasztással kapcsolatban a következő közleményt teszi közzé:
A Zsinati Tanács 2013. február 4-én Bácsfeketehegyen tartotta ülését. Tárgyalta többek között a püspökválasztás folyamatában a törvényes határidőre beérkezett két fellebbezést. A fellebbezések többféle szabálytalanságra hivatkoznak: egy gyülekezetben a választás nem a Szabályrendelet alapján történt, egy gyülekezet nem küldte be második felszólításra sem a jegyzőkönyvet valamint egyik jelölt képesítése (honosítási okirat hiánya) nem felel meg az Alkotmányunk és Szabályrendeletünk által előírt feltételeknek.
A Zsinati Tanács kereste a megfelelő megoldást, de végül hosszas tárgyalás után a püspökválasztást elsőfokon megsemmisítette és új Zsinat megtartását javasolja.
Bácsfeketehegy, 2013. február 5-én
A SZRKE Elnöksége
A püspökválasztással kapcsolatos cikkek, információk megjelentetését a különféle médiumokban elhamarkodottaknak és károsnak tartjuk.
A folyamatot Egyházunk bonyolítja le törvényeink és szabályrendeleteink szigorú betartásával. Ezért a felhatalmazással nem rendelkező egyének által nyilvánosságra hozott részeredmények közlése elhamarkodott. Minden hivatalos közlemény kiadását egyedül csak az Elnökség tehet meg, amit a folyamat lezárásával meg is fog tenni.
Bácsfeketehegy, 2013. január 15-én
Dr. Csete Szemesei István, püspök
Hallgató Imre, okl.építészmérnök, főgondnok
Dr. Csete Szemesi Istvánnal, a szerbiai református keresztyén egyház püspökével az elismerés mellett hosszú életpályájának meghatározó eseményeiről is beszélgettünk
Herceg Elizabetta
Szerb állami kitüntetést kaptak a történelmi egyházak képviselői. A szerbiai református keresztyén egyház utoljára 1931-ben Sándor királytól kapott elismerést. Csete Szemesi István, a szerbiai református keresztyén egyház püspöke lapunknak azt nyilatkozta, ő úgy érzi, ez az elismerés az egész református egyháznak szól, és a magyar közösség felé tett gesztusként értelmezi a neki adományozott Sretenje érdemrendet.
A díjazott egyházi személyek Tomislav Nikolić államfővel. A jobb szélen dr. Csete Szemesi István püspök.
Tomislav Nikolić államfő egyházi személyeket tüntetett ki. A szerbiai református egyház vezetője is átvehette a Sretenje érdemrendet. Valójában mit takar az elismerés?
Lukács evangéliuma második részének 25–34. tartó versében szó van az agg Simeonról, Simeon prófétáról, aki karjaiba veszi a kis Jézust, Mária és József bemutatják neki, és hálát ad az Istennek, hogy világra jött a Messiás, az egész világ megszabadítója, ezt hívják Találkozásoknak vagy Sretenjenek, a pravoszláv egyházban ez nagy ünnep. Ekkor tört ki az első szerb felkelés, egy egész nép szabadságvágyának a kifejezése is, és a nyakba akasztható kitüntetés keresztjén az 1835-ös évszám szerepel, ekkor született meg az első szerb alkotmány. Ez jelenleg a legmagasabb szerb állami kitüntetés, nagyon gyorsan hozzá kell tennem azt, hogy én semmiféle tulajdonjogot ezzel kapcsolatban nem érzek, mondtam a zsinaton, hogy lélekben mindenkinek, az egyház tagjainak mellére tűzném, tehát lélekben megosztom. De azt is mondhatnám, hogy egész itteni magyarság irányában való jóindulat és elismerés ez. Ez az érzés fog el, ahányszor kérdeznek róla, ahányszor rá gondolok. Nem én kaptam, hanem egy egyház, felekezet, egy nemzeti kisebbség ebben az országban.
Kik részesültek még ebben a kitüntetésben?
Dr. Csete Szemesi István (Fotó: Ótos András)
A zsidó, a római katolikus, a muzulmán és a pravoszláv egyház egy-egy tagja állt egymás mellett, és éppen arról van szó, hogy nemcsak az egymás elviselésének, hanem az egymás türelemben és szeretetben való elismerésének az útján jártunk. Mellettem állt Aca Singer úr, kitűnően beszél magyarul, mint az izraelita hitközségnek a tiszteletbeli elnöke, nagyon fájdalmas életútja volt, a család hatvan tagját az auschwitzi haláltáborban pusztították el, és ő ennek ellenére tud velünk, felebarátaival békességben, türelmességben élni, ehhez olyan óriási lelki erő szükséges, amit az Úristen ad.
Az idős Hamdija Jusufspahić nem jelenhetett meg az ünnepségen, mert már nagyon elgyengült, a fia volt jelen, de a köztársasági elnök úr elvitte a lakására a kitüntetést. Az elmúlt két évtizedben nagy barátságossággal köszöntött ő is.
A római katolikus egyházat Jakob Pfeifer hódsági plébános úr képviselte, közvetlenség, a teljes testvéri kapcsolatokat építő türelmesség jellemző a vele való kapcsolatra is. Ott volt Jovan Radosavljević, a szerb pravoszláv egyház archimandritája, az országbeli legnagyobb egyház tudós tagja, aki könyveket, értekezéseket írt, aki a pravoszláv teológiának is egyik vezető egyénisége, de az ő leírt soraiban is a türelem, a más istenhívó felekezet tagjainak az elfogadása jelenül meg.
A vallás összeköt bennünket – hangsúlyozta az államelnök köszöntő beszédében. A vallások közötti együttműködésért és a vallási toleranciáért való személyes hozzájárulásuk elismeréseként, az egyházak és a felekezetek közötti testvéri kapcsolatok fejlesztése okán kapták az elismerést. Ön hogyan éli, élte meg az ökumenét?
Édesapám, dr. Csete K. István volt a példaképem egész kicsi gyermekkoromtól, mert ő naponta fogadta házában a Pacséron jelen levő felekezet papjait, Kovács plébános úr egy jellegzetes alakja volt a falunak, vagy pop Ljubomir, pop Zarko és még sorolhatnám a pravoszláv lelkészeket, sőt édesapám egyik legjobb barátja egy izraelita zsidó kereskedő volt, Vajda Aladár, és sajnos elhurcolták őt is feleségével együtt. Emlékszem, édesapám éppen kilépett a paplakból a térre, és két szuronyos csendőr kísérte, próbált ugyan közbelépni, de megtiltották neki, és másnap durván kioktatták a csendőrőrsön. Azután vasárnap a templomban Eszter könyvét olvasta fel, ami azt tartalmazza, hogy a zsidó népet ki akarták irtani, és akkor Eszter királyné lett, és Isten nem engedte meg, hogy az ő ószövetségi népét elpusztítsák. Ezt olvasta fel minden prédikáció nélkül, és az akkori jegyző bement hozzá, és megkérdezte tőle, hogy mert ilyet tenni, hogy védi a zsidókat. Ő azt válaszolta, hogy arra esküdött fel, hogy a Bibliát olvasni fogja mindig, és ami a Bibliában van, abban hisz, hogy Isten véd minden népet. Ez egy szívemre helyezett üzenete volt édesapámnak. Kovács plébános urat pedig becsukták 1944 őszén a pacséri községháza pincéjébe valami neki tulajdonított kijelentés miatt, ott volt hetekig, és az édesapám naponta igyekezett közbejárni érte. De közbenjárt Rozrejanko Vladimir lelkész védelmében is, aki 1945-ben összegyűjtötte a pravoszláv ifjúságot bibliaórára. Ezt rettenetes bűnnek tartotta az OZNA. Emlékszem, a pacséri völgyben játszottunk a patak partján, és jött egy motorbicikli egyenruhásokkal, az oldalkocsiban ült a lelkész, vitték Topolyára. Apám elment Topolyára, igyekezett közbenjárni az érdekében, de „csak gyere még egyszer, majd mellé zárunk.” Letegezték, megfenyegették.
Az édesapám tehát az ökumenét gyakorolta még a régi Jugoszláviában, de Ágoston Sándor püspök úr is, aki 1920-ban önállóvá tette az egyházunkat. A református lelkipásztor profilja olyan, hogy csakis a szentírásból táplálkozik, tiszteli felebarátját, bármilyen vallású, nemzetiségű, nyelvű vagy bőrszínű, mert Isten egy vérből teremtette az egész emberiséget – ezt mondja Pál apostol.
Négyen voltunk testvérek, a szülői ház mellett a presbitérium, a gyülekezet is nevelt bennünket, az egyházhoz kétszáz gyerek tartozott, a KIÉ, az ifjúsági munka, erős hittanórák, édesanyám kántor is volt, orgonista és énekvezető, de az iskolában az örmény származású Kató tanító néni, Czabafy tanító néni, Dormán Erzsébet is nagy hatással voltak rám. Negyedik osztály után kerültem a szabadkai magyar vegyes gimnáziumba, azután a jogi egyetemre Zágrábba, és nagy ablaknyitás volt, hogy elvégeztem a skót és ír egyházban a teológiát az egész világból érkezett teológusokkal – 150 külföldi volt, a másik 150 pedig ír és skót –, akikkel évtizedekig leveleztem, úgyhogy a világ közösségében éreztem magam.
Hazatérése után hol szolgált?
Két évig voltam Pacséron, utána megnősültem, Isten egy igazi pacséri lányt adott az én oldalamra, Szemesi Évát, akit az ifjúsági bibliakörben ismertem meg jobban, amikor visszakerültem Angliából. Harcostársam ő, aki csodálatos háttér volt a szolgálataimban, Maradékon is, tehát Bácska után Szerémség, és utána 27 évig Bánátban, Torontálvásárhelyen éltünk, ahol a római katolikus egyházzal és a pravoszláv egyházzal egy csodálatos kapcsolatunk volt. A környező települések Crepaja, Cserépalja pravoszláv, a másik szomszéd falu, Antalfalva (Kovacica) szlovák, a harmadik pedig Uzdin, tiszta román falu, mint az összetett kéz, tartottunk közös imaórákat, egy kis Svájc volt, testvéri, ragaszkodó és segítő szeretet.
A Sretenje érdemrend
Püspökké avatása után is egyik fő szempont az ökumené ápolása volt szolgálatában, mint a beszélgetés elején említette, a most kitüntetett egyházi vezetőkkel is szoros kapcsolatokat ápolt.
Nem tudom, hogy Európában volt-e hasonló ország, hogy, annak ellenére, hogy egy szomorú polgárháborún estünk át, az országban szoros kapcsolata van a felekezeteknek, képviselőik megjelentek a kitüntetés átadásakor szervezett ünnepségen is. Létezik egy országos tanács az iskolai hitoktatással kapcsolatban. Tudjuk, 2002 óta iskolai hitoktatás van Szerbiában, és létezik egy minisztertanács, amelynek az egyházfők a tagjai, a pravoszláv egyházat Irineusz püspök képviseli, aki szépen beszél magyarul, ő is ott volt az érmek átadásakor. De nemcsak a hitoktatással kapcsolatban van ez az ökumenikus összefogás, hanem a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatban is. Egyik egyház sem élvez nagyobb százalékban való visszaszármaztatást, a pravoszláv egyház sem kapott vissza elvett javaiból húsz százaléknál többet.
Az elmúlt években egyházi vezetőink részesültek-e ilyen magas rangú állami kitüntetésben?
Nem. A református egyház, Ágoston püspök úr idejében, 1931-ben kapott legutoljára ilyen magas kitüntetést. A mostani trónörökös – aki személyes ismerősöm – is Skóciában nevelkedett, az ottani katonai akadémián, és tudunk egymással skótul is beszélni. Az ő nagyapja, Sándor király adott ilyen magas kitüntetést Ágoston püspöknek, ami berámázva megtalálható a bácsfeketehegyi püspöki hivatalban, és most ez az új elismerő oklevél is mellé kerülhet.
Hogy az örökösen kritizált Szerbia ilyen kitüntetésben részesítette az egyházak képviselőt, jelentheti-e azt, hogy gyökeres változás állt be az egyházak, a vallásgyakorlás megítélésében?
A köztársasági elnök úr üdvözlő beszéde is kifejezte ezt, aki csak hisz Istenben, annak ebben az országban biztosítva van a szabad vallásgyakorlás, bármelyik keresztény egyházhoz, vallásfelekezethez tartozik, a hívek a szeretetben és az egységben legyenek valóban egyek. Ugyanezt mondja a Szentírás is, Istennek az egész emberiség a családja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
forrás: magyarszó
2012. november 10-én, szombaton tartotta Orzságos Egyházunk a sorrendben 55. Zsinatát Bácsfeketehegyen. A Zsinat istentisztelettel kezdődött, melyen Ft. dr. Csete Szemesi István püspök úr hirdette Isten igéjét a Mt 18, 20 „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.“ igevers alapján. Az úrvacsorai ágendázás szolgálatát Nt. Orosz Attila bácskai esperes úr végezte.
A Zsinat ülését Hallgató Imre főgondnok úr vezette. Miután megtörtént a Zsinat alkotótagjainak számbavétele és az előző 54. Zsinat jegyzőkönyvének hitelesítése, elhangzottak a egyházi tisztségviselők jelentései. Sorrendben először a püspöki és főgondnoki jelentések hangzottak el, ezeket követték az esperesi, ügyészi, közpéntárosi, számvevői és missziói előadói jelentések. A Zsinat elfogadta a zsinati tanács elmúlt évi határozatait, majd megvitatta a beérkezett beadványokat. A legutolsó napirendi pont alapján került sor a püspökválasztás kiírására, amely szerint a jelölések legkésőbb november 25-ig kell, hogy beérkezzenek a püspöki hivatalba. A szavazást december 15-ig kell lebonyolítaniuk a szavazati joggal rendelkező gyülekezetek presbitériumainak. A szavazatbontásra, december 18-án kerül sor a szavazatbontó bizottság jelenlétében.
Az idei zsinati ülésünkön közel százan vettek részt. Országos Egyházunk minden gyülekezete képviseltette magát, ugyanakkor nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a legtöbb szórványgyülekezetünkből is eljöttek testvéreink.
A lélekszámban kicsi, de ugyanakkor nagyon lelkes szenttamási szórványgyülekezet életében, jelentős esemény volt a 2012. október 21-én megtartott ünnepi hálaadó istentisztelet. Az ünnepségre azért került sor, mert hosszú idő után sikerült felújítani az 1995-ben vásárolt gyülekezeti ház belterét. Az ünnepi istentisztelet kezdetén Orosz Attila bácskai esperes, beszolgáló lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd ezt követően dr. Csete Szemesi István püspök úr hirdetett igét a 122. zsoltár 1. verse alapján. Az ünnepi istentiszteleten jelen volt még Hallgató Imre főgondnok úr is, és a szomszédos Bácsfeketehegyről is érkeztek vendégek. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
Október 13-án falunap volt Laskón. A nagy múltra visszatekintő baranyai faluban ahol Sztárai Mihály alapította az első református gyülekezetet ez alkalommal ünnepi Istentiszteletre voltunk hivatalosak. Az ünnepi alkalmon, melyen a vártnál jóval többen voltak jelen ünnepi igehirdetőnek a vendéglátó Csáti Szabó Lajos püspök úr Orosz Attila bácskai esperest kérte fel, akit elkísért Dr Kákonyi József em. gondnok és Hallgató Imre OE főgondnok is.
Jóleső volt Sztárai Mihály emléktáblája előtt találkozni a régi ismerősökkel, barátokkal akikkel együtt lehetett örülni az örülőkkel.
Szeptember 29-én, Mihály napján nagyszabású ünnepségre, emlékműavatóra került sort az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Az ünnepség kezdetén 98 határon túli magyar tett állampolgársági esküt az Árpád emlékmű előtt. Ezt követően a szeri monostor romjai között ökumenikus istentiszteletre került sor, amelyen igét hirdetett Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Orosz Attila református lelkipásztor a bácskai egyházmegye esperese.
Az istentisztelet végén a két szolgálattevőn kívül áldást mondott még Gulácsy Lajos nyugalmazott kárpátaljai református püspök és Zán Fábián Sándor a Kárpátaljai Református Egyház jelenlegi püspöke. Ezután a rangos anyaországi meg Kárpát-medencei politikai és közéleti személyek, egyházi vezetők és a világ minden részéből összesereglett magyar emberek jelenlétében Orbán Viktor miniszterelnök felavatta a Nemzeti Összetartozás Emlékművét. Az emlékművet, Matl Péter kárpátaljai szobrászművész készítette.
Palicson szeptember 22-én a Szent Orbán templomban ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a XIX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok. A már hagyományos ökumenikus istentiszteleti alkalmon egyházunk részéről, Nt. Orosz Attila bácskai esperes, az evangélikus egyház részéről, Nt. Dolinszky Gábor evangélikus lelkész és a római katolikus egyház képviseletében, Ft. Leiszt József palicsi esperes-plébános hirdetett igét.
Az istentisztelet után ünnepi köszöntőt mondott Pásztor István a Tartományi Képviselőház elnöke és Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. A játékokat Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke nyitotta meg.
A délvidéki magyarok kulturális találkozóját először 1952-ben tartották meg Palicson. Ezt követően hosszú kihagyás után csak a rendszerváltás után indította újra a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. Jellegzetessége ennek a kulturális rendezvénynek, hogy minden évben más-más helyszínen kerül megrendezésre és minden esetben ökumenikus istentisztelettel kezdődik.
„Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.“ Jel 2, 19
Szeptember 8-án kaptuk a szomorú hírt, hogy evangélikus lelkipásztor szolgatársunk, testvérünk, barátunk, Th. mgr. Dolinszky Árpád az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház szuperintendense rövid súlyos betegség után visszadta lelkét Teremtő Urának.
Még a teológiai éveim alatt ismertem meg Dolinszky Árpádot, amikor egyik erdélyi evangélikus teológus társunkat ünnepi legációs szolgálatra vittem hozzájuk Bajsára. Később úgy alakult, hogy többször találkoztunk, beszélgettünk, barátkoztunk, közéleti rendezvényeken vettünk részt közösen. Számtalanszor együtt szolgáltunk ökumenikus istentiszteleti alkalmakon. Így volt ez az idén augusztus 18-án is Palicson a Szent István napi központi ünnepségen, az ún. ökumenikus kenyérszentelőn is. Dolinszky Árpád mint mindig, ez alkalommal is igeszerűen, mindenki számára érthetően tolmácsolta az evagéliumi örömhírt, erősítve, bátorítva ezáltal itteni magyar közösségünket. Bár látható jelei voltak betegségének, de ekkor még nem gondoltam, hogy ez volt utolsó találkozásunk és közös szolgálatunk.
1949-ben született a felvidéki Sajógömörön. Teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte itt szerzett magiszteri címet is. Nem sokkal tanulmányai befejezése után a Vajdaságba költözött. Kúlán, Nagybecskereken és Kikindán végzett lelkészi szolgálatot. 1981-ben esperesnek nevezik ki, majd 1998-tól az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában - Vajdaságban szuperintendesévé választották. A lelkipásztori és egyházvezetői szolgálata mellett a vajdasági magyar közélet egyik meghatározó alakja volt. Aktívan vállalt szerepet a közéletben, tagja volt a Magyar Nemzeti Tanácsnak.
Dolinszky Árpád elhívott lekipásztor volt, a szolgálatot és az egyházfegyelmet mindig komolyan vette és gyakorolta. Három fia közül, kettő a lelkipásztori szolgálatot választotta élethivatásul. Ápolta a testvéregyházi kapcsolatokat velünk reformátusokkal, de a más felekezetű testvéreinkkel is. Emberi természeténél fogva szókimondó, igazságszerető, optimista, vidám természetű ember volt. Nehéz időkben is tudott bátorítani, biztatni, pozitív jövőképről beszélni. A társaságában mindig jól érezte magát az ember, kedves kis történeteit, egyformán érdeklődéssel hallgatta hívő és kevésbé hívő is. Távozásával nagy űrt hagyott maga után itteni magyar közösségünkben.
Áldott legyen emlékezete közöttünk.
Orosz Attila bácskai esperes
Idén augusztus 18.-án tizenhetedik alkalommal tartották meg a VMSZ hagyományos Szent István-napi központi rendezvényét Szabadkán és Palicson. A szabadkai Szent Teréz székesegyházban megtartott ünnepi szentmise után, Palicson került sor a hagyományos újkenyérszentelésre. A római katolikus egyház részéről dr. Székely János eszetrgom-budapesti segédpüspök és msgr. Miocs József atya a Paulinum rektora, az evangélikus egyház részéről Th. mgr. Dolinszky Árpád szuperintendens vett részt a szertartásban. A református egyház részéről pedig Orosz Attila bácskai esperes mondott rövid igehirdetést és kérte Isten áldást a jelenlevő ünneplő közösségre.
A mellékelt fotók Szabó Attila a Hét Nap hetilap fotóriporterének felvételei
Újabb felújító munkálatok folynak a torontálvásárhelyi református egyházközség 1838-ban felépített templomán. Az évekig elhúzódó, talán túlontúl is körültekintő előkészületek után végre a tetőszerkezetbe is beépülhetnek az új hordozógerendák. Ezzel egyidőben történik az elavult cseréplécek cseréje, illetve a cserepezés, továbbá az új, esővízgyűjtő és elvezető csatornarendszer megépítése is.
Lejegyezte és fényképezte: Martinek Imre
Második Aleksandar szerb trónörökös meghívta ünnepségére Dr.Csete Szemesi István püspököt. Az ünnepség a Királyi Udvarban, a Beli Dvorban folyt le. A püspökkel együtt hivatalos volt honlapunk karbantartója, Igor Mladenović is, aki az esemény lefolyásáról sok professzionális minőségű fényképet készített, amelyek egy részét honlapunkon is közlünk.
Az ünnepség fő oka a Szerbiai Középiskolák egy-egy legkiválóbb eredményt elért tanulójának a megjutalmazása volt. A diákok és családtagjaik mintegy ezres tömege a királyi palota előtti gyülekező részben kapott helyet.
A néhány tíz külön meghívott vendég (egyházi méltóságok, egyetemi tanárok vagy külföldi vendégek) az ünnepség megkezdése előtt találkozhatott a trónörökössel és Katarina hercegnővel.
Püspökünknek mintegy öt perces beszélgetésre volt alkalma Öfelségével, már évtizedes ismerősként. Többek között arról is volt szó, hogy egyetemi éveik alatt mindketten Skóciában is tanultak valamint közérdekű dolgokról is szó esett. Az trónörökös mellett a püspök két ismerős Korona Tanács taggal is elbeszélgetett, valamint egyháztörténészként egy Chicagóban élő szerb egyetemi tanárral is, aki a Kradjordjevic dinasztia történetével foglalkozik, de jól ismeri a magyar és szerb történelem kapcsoló pontjait: pl. azt, hogy Hunyadi János közös hőse a két népnek, a török hódító elleni közös harcban.
Az esemény fénypontja a kiváló eredménye elért végzős középiskolások részére ajándékok és támogatások átadása volt. Két minőségi vegyes kórus szám után az Egyetem és Írószövetség részéről elmondott üdvözletet követően a Trónörökös kedves üdvözlő szavai következek. Ezután mint a kétszázötven diáknak saját kezűleg gratulált az elismerő oklevél és támogatás átadása közben.
A kishegyesi Ady Endre Kisérleti Általános Iskolában és a bácsfeketehegyi Nikola Đurković Általános Iskolában 2012. január 27.-én tartották meg a szokásos Szent Száva napi ünnepségeket. Mindkét iskola ünnepségén egyházunk képviselői is jelen voltak. Kishegyesen Jovan Kezan szeghegyi pravoszláv pap, Ft. Brasnyó Ferenc helybeli római katolikus plébános és Nt. Orosz Attila református lelkipásztor - esperes vett részt az ünnepségen. Bácsfeketehegyen, a központi ünnepségen a már említett lelkészek mellett, megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Ft. Dr. Csete Szemesi István püspök is, aki rövid alkalmi beszédet mondott, valamint Hallgató Imre főgondnok, aki egyben az iskolaszék elnöke is. Kishegyesen Molnár Márta igazgatónő, Bácsfeketehegyen pedig Bojtos Béla igazgató köszöntötte a megjelenteket. Mindkét iskolában a szokásos liturgia után alkalmi ünnepi műsorok következtek. Kishegyes községben régi szokás, hogy a különböző felekezetű egyházak képviselői részt vesznek egyás ünnepein. A mostani ünnepség is ezt a szép hagyományt példázza.
2011 december 23-án, pénteken tartották meg Kishegyes Község elöljárói a már hagyományos karácsonyi-újévi fogadást, ezúttal Bácsfeketehegyen a kultúrotthon nagy termében. A fogadáson, amelyet Csóré Róbert Kishegyes polgármestere, Pál Károly képviselőtestületi elnök és Dabović Danilo községi közigazgatási titkár szervezett, jelent voltak a történelmi egyházak képviselői, a községi képviselők és tisztségviselők, a közintézmények vezetői, közéleti személyiségek. A fogadáson részt vettek a közigazgatásból nyugdíjba vonult dolgozók is. Egyházunkat, Dr. Csete Szemesi István püspök, helybeli lelkipásztor, és Orosz Attila bácskai esperes képviselték. Az evangélikus egyházat, Th Mgr. Dolinszky Árpád szuperintendens és Dolinszky Gábor lelkipásztor képviselték. A római katolikus egyház részéről, Brasnyó Ferenc kishegyesi plébános volt jelen, a szerb ortodox egyházat pedig Jovan Kezan szeghegyi parókus képviselte.
Országos Egyházunk 2011. november 12-én tartotta 54. Zsinatának ülését Bácsfeketehegyen.
Az ünnepi istentiszteleten Ft. dr. Csete-Szemesi István püspök úr hirdette Isten igéjének üzenetét Máté 5,16 alapján: "Úgy fénylejék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat".
Az úrvacsorai liturgiát Nt. Marton Károly bánáti esperes úr vezette.
A Zsinatot Hallgató Imre főgondnok úr nyitotta meg a számbavétel után, majd hallhattuk a püspök úr, esperes urak, missziói előadó, számvevő, közpénztáros és ügyész úr jelentéseit, beszámolóit melyekben összefoglalták az elmúlt év eseményeit és kitértek az aktuális kérdésekre, nehézségekre is.
A Zsinat alkotó tagjain kívül az ülésen gyülekezetek képviselői is részt vettek.
BÁCSKAI ESPERESI JELENTÉS
Tisztelt Zsinat!
Kedves Testvéreim!
Jelentésemet Isten igéjével kezdem, mégpedig a Máté evangéliuma 2. részének 12. versével: "És mivel állomban megintettek, hogy Heródeshez ne menjenek más úton térének vissza hazájokba." A karácsonyi történetből kiemelt igevers fordulópontról beszél. Az ember életében akkor történik fordulópont, amikor egy meghatározó esemény következik be. Ilyen például a diploma megszerzése és a munkába állás eseménye, házasságkötés, gyermekáldás, a nyugdíjas évek kezdetei stb. Amikor évenként összegyűlünk a Zsinatra, az is egy bizonyos értelemben vett fordulópontot jelent egyházunk életében. Meghallgatjuk a jelentéseket, visszatekintünk a mögöttünk lévő egyházi évre, számba vesszük a jót és rosszat egyaránt. Eredményeket húzunk alá, következtetéseket vonunk le, elhatározzuk, hogy tanulva a múltban elkövetett hibáinkból mit fogunk másként és jobban tenni az előttünk álló időszakban.
A fent idézett bibliai ige angyali intése szerint mi is akkor teszünk helyesen, ha más úton járunk az előttünk levő megbízatási időszakban vezetők és vezetettek egyaránt. Ezt tették a bölcsek is, akik nem mentek vissza Heródeshez, hanem más úton tértek vissza hazájukba. Miért szükséges nekünk más úton, vagy ha úgy tetszik új úton járnunk az elkövetkező időszakban? Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, gondoljunk egy kicsit vissza, vagy akár előre a karácsony ünnepére. Hiába született meg Jézus Krisztus karácsonykor, hiába fogadtuk meg neki azt, hogy követői leszünk. Hogyha a régi úton járunk, akkor egyszerűen eltűnik az életünkből Krisztus. Ezért van és lesz is szükségünk a jövendőben az irányváltoztatásra. Jó lenne, ha az előttünk levő új úton, amely lehet akár egy új esztendő, vagy egy újonnan megkezdett ciklus az egyházvevzetésben, vagy bármi ami új és elkezdődik, hogy ezen az úton Jézus Krisztussal együtt menjünk végig. Jó lenne, ha az Ő szeretete melegítené át szíveniket és egész életünket, gyülekezeti életünket és szolgálatunkat. Sokszor bennünk van a heródesi gonoszság, a rosszindulat, sokszor megsértődünk és sebezhetőek vagyunk, előtérbe kerülnek egyházi éléletünkben, a szolgálatunkban a kisértések, az emberi érdekeltségek és gyöngeségek. Mindezeket félre kellene tennünk és arra kellene figyelnünk, aki a karácsonyi történet és egész keresztyén életünk középpontjában van, magára az Úr Jézus Krisztusra, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ámen.
Mint a bácskai egyházmegye esprese szeretnék a gyülekezetekről is néhány szót ejteni. Egyházi törvényeinkkel összhangban folyamatosan végeztük és végezzük dr. Kákonyi Józseg egyházmegyei gondnokkal együtt az egyházmegye gyülekezeteinek látogatását, ennek alapján a következő tényállásról számolhatok be:
VERBÁSZ
A vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek rendszeresen megtartatnak. A gyülekezet erősen szórványjelleget mutat, nagyon jellemző a többségi nemzetbe való beolvadás, a gyülekezeti tagok elöregedése. Az istentiszteleteket nagyon kevesen látogatják, egy közönséges vasárnap átlagosan tíz alatt van a lélekszám. Az elmúlt évben üres maradt a gyülekezeti anyakönyv, ami azt jelenti, hogy sem keresztelés, sem esküvő, sem pedig temetés nem volt a gyülekezetben. A gyülekezet egyetlen anyagi bevételi forrása gyakorlatilag csak kizárólag az egyházi föld jövedelme, ami részben csak a minimális kiadások fedezésére elegendő.
KÚLA
Az utóbbi időben növekedett a gyülekezet lélekszáma és ezzel együtt az istentiszteletek látogatási számaránya is. Havonta egyszer van istentisztelet, valamint sátoros ünnepek első napján. Az evangélikus testvérekkel közös gyülekezeti épületünk kisebb tatarozásra szorul, amelyet közös összefogással kellene megoldanunk.
SZENTTAMÁS
Jelenleg ez a legerősebb szórványgyülekezet a hét közül. Itt havonta két istentiszteletet tartunk, amelyeket átlagosan 12-22 fő látogat. Igyekszünk megkeresni a városka területén élő reformátusokat. Itt külön kiemelném, hogy az idei tanévtől két iskolai hittanos diákunk van egy elsős kisfiú és egy második osztályos kislány. Függetlenül az alacsony létszámtól a helybeli kéttannyelvű általános iskolában megszervezték számukra a hitoktatást. Ez követendő példa kellene, hogy legyen más gyülekezetek területén is.
ÓBECSE
Többnyire értelmiségi gyülekezetről van szó. Havonta két alkalommal van istentisztelet és sátoros ünnepek második napján. A város központjában lévő templomunkat, az Óbecsei Önkormányzat által az utóbbi években rendszeresen kiutalt pénzforrásból és magyarországi pénzeszközökből (országos egyházi segély) valamennyire sikerült felújítani. Itt a legmagasabb a perselyes és egyéb adakozás. Amennyiben a gyülekezet megkapja a Tartományi Nagyberuházási Alap pénzforrásait, tervben van a templomunk teljeskörű felújítása. Sajnos a téli időszakban az evangélikus egyház tulajdonában lévő, életveszélyes állapotú imateremben kell megtartanunk az istentiszteleteinket.
BÁCSFÖLDVÁR
Havonta egyszer tartunk istentiszteletet, és sátoros ünnepek második napján. Nagyon lelkes kis közösségről van szó. Az istentiszteleteket átlag 10 fő látogatja a közel 20 nyilvántartásban szereplő református egyháztagból.
TORZSA - CSERVENKA
Évente hat-hét alkalommal van istentisztelet megbeszélés szerint. Mindkét helyen magánháznál tartjuk az istentiszteletet. Torzsán 4-5 , Újcservenkán pedig 8-9 személy vesz részt az istentiszteleteken.
BÁCSFEKETEHEGY (FEKETICS)
A vasárnapi, hétköznapi és ünnepi istentiszteletek rendszeresen megtartatnak. Minden vasárnap délután van bibliaóra, ezenkívül heti rendszerességel női bibliaóra, ezt megelőzően az asszonyok csigatésztát készítenek. A téli időszakban férfi bibliaórát is tartanak. A gyülekezeti hittanórák és vasárnapi iskolai alkalmak is rendszeresen meg vannak tartva. Az iskolában is van hitoktatás a kezdetektől. Az idei tanévben a 169 magyarajkú - akik közül nem mindeki református vallású - diák közül 150-en választották a református hitoktatást.
Mivel egyik legnagyobb gyülekezetünkről van szó, és amely püspöki székhely is egyben, így szolgálatot két lelkipásztor végzi. A másod lelkész stástuszát rendezni kell, a hatályos egyházi törvényekkel összhangban.
A templom és a gyülekezeti épületek rendezett állapotban vannak.
Bácsfeketehegy szórványa Kishegyes, itt havonta egyszer és ünnepnapokon tartanak istentiszteletet. A gyülekezet önálló gyülekezeti házzal rendelkezik, az erősebb szórványok közé tartozik, elfogadható számban látogatják az istentiszteletet.
MARADÉK
Az egyetlen szerémségi gyülekezet, amely a bácskai egyházmegyéhez tartozik. Nagy gondot jelent, hogy a gyülekezetnek nincs lelkipásztora. Ettől függetlenül minden vasárnap tartanak felolvasott istentiszteletet. Időnként Dr Csete Szemesi István püspök úr, Marton Károly bánáti esperes úr és jómagam végzünk kisegítő szolgálatot Maradékon. A gyülekezet ragaszkodik hozzá, hogy lehetőség szerint ismét legyen lelkipásztoruk. A lelkész kiadásait részben tudnák felvállalni. Ottani látogatásunk alkalmával, magunk is meggyőződhettünk a gyülekezet lelkességéről és élni akarásáról. A templom és a gyülekezet épületei jó állapotban vannak.
ZOMBOR
A lelkészi állás itt is üresedésben van. Sajnos csak havonta egyszer van istentisztelet, amelyet felváltva végzünk néhányan. Szükséges lenne, hogy többen is bekapcsolódjanak lelkészeink közül a kisegítő szolgálatba. Nagyon fontos lenne legalább még egy felolvasott istentisztelet megtartása a havi egy mellett. A gyülekezet minimális anyagi bevétellel rendelkezik, amely éppen csak fedezi a kiadásokat. Függetlenül az előállt helyzettől, a gyülekezet töretlen lelkesedése, hitéhez és templomához való ragaszkodása megmaradt. Talán rájuk jobban oda kellene figyelnünk.
SZABADKA
Surányiné Réti Katalin lelkésznő jelenleg szülési szabadságon van, így augusztus elsejétől Beszédes Mária segédlelkésznő látja el a szolgálatokat. A gyülekezetben nagyon sokféle gyülekezeti alkalom van, "a lelkipásztort sokan segítik a szolgálatában" írja a lelkésznő a kánoni jelentésben. Jól működő és szervezett a diakóniai szolgálat. Ápolják a testvérgyülekezeti kapcsolatokat Kiskunhalassal, az erdélyi Bálványosváraljával és egy hollandiai testvérgyülekezetük is van. Jók a kapcsolataik a városi önkormányzattal, ahonnan anyagi segítséget is kap a gyülekezet. A szórványok közül Adán, Csantavéren és Magyarkanizsán tartanak istentiszteleteket megbeszélés szerint. A gyülekezeti statisztika sajnos itt is csökkenő tendenciát mutat. Az istentisztelet látogatottsági számaránya Szabadkán még elfogadható. Ottani látogatásunk alkalmával, mintegy százan vettek részt az istentiszteleten.
ZENTA
Ezt a gyülekezet azért emelem ki külön a jelentésemben, mert véleményem szerint külön figyelmet érdemel a szórványhelyzetben élő, de ugyankkor folyamatosan erősödő gyülekezet tevékenysége. Minden vasárnap van istentisztelet, havonta kétszer lelkipásztor tart istentiszteletet, a többi alkalommal pedig a gondnok asszony tart felolvasott istentiszteletet. A gyermekek számára megszervezték a hitoktatást, a diakóniai szolgálat is eredményesen működik. Tavasszal és ősszel is ökumenikus imaórát tartanak. A gyülekezeti adminisztrációt is nagyon lelkiismeretesen vezetik, erről ottani látogatásunkkor külön is meggyőződhettünk. Zenta esetében egy leendő, önálló missziói gyülekezeti központ körvonalai rajzolódtak meg. Ennek gyakolati megvalósítása jövőbeli feladatunk kell, hogy legyen. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy Zenta nagymultú és jelentős középiskolai központtal rendelkezik, számos magyar fiatal fordul meg a városban.
Egyházi nyilvántartásunkban, Zenta még a szabadkai egyházközség szórványaként szerepel. A szabadkai lelkész viszont hosszabb ideje egyáltalán nem gondozza ezt a gyülekezetet. Ezt a kérdést sürgősen rendezni kell.
PACSÉR
Sokrétű szolgálat folyik a gyülekezetben az istentiszteleti és a bibliaórai alkalmakon kívül. A gyülekezet területén működik a Csemete-játszóház, amelynek fenntartását pályázatokon elnyert pénzből fedezik. A lelkésznő a következőket írja a kánoni jelentésben: "Nyaranta tábort szervezünk és tartunk - melyen 100-110 gyermek vesz részt és szinte az egész falut megmozgatja. Jó dolog összefogva gyermekeinknek jó példát mutatni, szeretettel körülvenni őket és így tanítani, nevelni őket." Aktívan részt vesznek a gyülekezet életében az asszonytestvérek, akik csigatésztát is készítenek, amelynek bevételét a gyülekezet javára fordítják. A gyülekezeti statisztikai adatok - mint mindenütt - itt is lehangolóak és negatív tendenciát muatatnak. A templomtető, beázása végett felújításra szorul. Nagyobb horderejű beruházásról, tatarozásról van szó, amely lényegesen meghaladja a gyülekezet lehetőségeit. Talán a kérdést a Tartományi Nagyberuházási Alap tervezett pénzeszközei tudnák megoldani. Pacsér szórványgyülekezete Bajmok, itt is rendszeresen megtartották az istentiszteleti alkalmakat, havi egy alkalommal.
BÁCSKOSSUTHFALVA (ÓMORAVICA)
Lélekszám szerint a legnagyobb gyülekezetünk. A gyülekezet területén református óvoda működik, információim szerint nagyon szép munka folyik ebben az intézményben. Az iskolai hitoktatás esetében a jelenlegi kényszer megoldás csak formailag megfelelő, de tartalmilag egyáltalán nem. Mindenképpen a lelkipásztornak vagy okleveles hitoktatónak kell ezt a szolgálatot végeznie a jövőben. Az elmúlt években többször is, az idei évben viszont két alkalommal helyettesítettem a lelkipásztort távolléte esetében, temetési szolgálat alkalmával. Bácskossuthfalva szórványgyülekezete Topolya, amely lélekszám szerint a nagyobb szórványgyülekezetek közé tartozi a bácskai egyházmegyében.
A rövid gyülekezeti áttekintés után, végezetül szeretném felhívni a bácskai egyházmegyében szolgáló lelkipásztor testvéreim valamint a presbitériumok figyelmét arra, hogy lehetőség szerint, mindannyian igyekezzünk egyházi törvényeinket betartani. Az elmúlt években talán mindannyian követtünk el mulasztásokat ezen a téren. Szükséges, hogy mielőbb egyházmegyékben a gyülekezeteink életében és lelkipásztori szolgálatunkban "Mindenek ékesen és jó renddel legyenek." ( I Kor 14, 40).
Urunk áldása legyen mindannyiónk életén és szolgálatán!
Orosz Attila
esperes
Ünnepélyes keretek között iktatták be a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház új megválasztott püspökét Csáti Szabó Lajost és megválasztott főgondnokát Kel Józsefet, akik esküvel kötelezték el magukat az Úr hűséges szolgálatára.
A püspök szentelést Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök végezte.
-cse-
Ez év októberében Egyházunk küldöttsége - Nt. Márton Károly a bánáti egyházmegye esperese, Nt. Orosz Attila a bácskai egyházmegye esperese, Nt. Csányi Erzsébet püspökhelyetes-jegyző és Hallgató Imre főgondnok úr személyében - a Dunamelléki Püspöki hivatalban járt ahol Ft. Dr. Szabó István püspök úr fogadta őket testvéri szeretetben.
A megbeszélésen szó volt a modern, gyorsuló élet és világ erkölcsi romlásáról, az ebből fakadó újabb kihívásokról úgy a lelkészek, az egyházi vezetők és az egyszerű gyülekezet tagjai felé is. Úgy ítéltük meg, hogy e témáról közösen kell karöltve tárgyalni az egy hitvallást vallók és egy nyelvet beszélők között, de más nyelvből és kultúrából származó refortmátus testvéreinkel is. Tárgyalásunk témája volt még nemcsak a Délvidék és a lelkészeink között felmerülő gondok orvoslása hanem a segítségnyújtás különböző formái, előadások megtartása a presbiteri konferenciákon, a testvéri kapcsolattartás a gyülekezeteink között amiben a főtiszteletű püspök úr hathatós támogatásáról biztosította küldöttségünket.
Számunkra különösen megnyugtató, hogy a közöttünk mások álltal előidézett nézeteltérést testvéri beszélgetés utján sikerült kiküszöbölni. Küldöttségünk külön köszönetet mondott a főtiszteletű püspök úr viszonyulásához, magatartásához és megértéséhez.
Minden lelkésznek, gondnoknak és előljárónak ebben a romlott világban igyekezni kell, hogy életünkön és zolgálatunkon Isten arca ragyogjon a népek előtt, hogy ők is akarják az Urat szolgálni, mert így a családii és a gyülekezeti élet haslonlatos lesz egy kicsit a mennyei országhoz.
Istennek legyen hála, hogy ez a találkozó a Dunamelléki Püspöki Hivatalban létrejöhetett és áldott, testvéri beszélgetést eredményezett.
„ De ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” 2 Kor 7, 14.
- mk -
Hat vallási közösség képviselői nyújthatnak a jövőben lelki segítséget a katonáknak
A Szerbiai Hadsereg hat történelmi egyház és vallási közösség képviselőjével írt alá megállapodást, ennek függvényében a hadseregben 66 év után ismét lelkészek is szolgálatot teljesíthetnek. A katonai lelkészek ruhájukon viselik majd a megkülönböztető jelet: a szerb pravoszláv egyház képviselői pravoszláv keresztet, a római katolikus lelkészek latin keresztet, a tábori rabbi Dávid-csillagot, a katonai imám félholdat, a református és az evangélikus lelkészek pedig a rózsa ölelésében ábrázolt keresztet.
Dragan Šutanovac védelmi miniszter Stanislav Hočevar belgrádi érsekkel, Adem Zilkićtyel, a Szerbiai Iszlám Közösség vezetőjével, Samuel Vrbovski püspökkel, Csete Szemesi István református püspökkel, Dolinszky Árpád evangélikus püspökkel és Aleksandar Nećakkal, a Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökével írta alá a megállapodást.
– Ma modern és időszerű módon hoztunk vissza a hadseregbe egy hagyományt. Ez nagyon fontos a katonák számára, főleg azoknak, akik a legnehezebb feladatokat teljesítik. A Szerbiai Hadsereg él és élni is fog, méghozzá úgy, hogy tiszteletben tartja minden egyes szerbiai polgár, illetve katona jogait. Ezt bizonyítja az is, hogy minden vallási közösség képviselőjével aláírtuk a megállapodást – hangsúlyozta Šutanovac.
forrás: magyarszo.com
Nt. Orosz Attila lelkipásztor - esperes úr 2011. szeptember 24-én a bácsfeketehegyi gyülekezetben hirdette az igét majd az Istentisztelet után dr.Kákonyi József a bácskai egyházmegye gondnokával esperesi vizitációt tartott. Ft. Dr. Csete Szemesi István püspök úr bevezetőjét és tájékoztatóját a presbiterek élénk vitája, mindenre kiterjedő javaslatai követték. Az esperes úr látogatására több évi kihagyás után került sor a bácsfeketehegyi gyülekezetben amely épitő és nagyon hasznos volt.
LELKÉSZTOVÁBBKÉPZŐ
Nt. Dr. Kiss Jenő teológiai professzor 2011. szeptember 18-tól 21-ig lelkésztovábbképző tanfolyamot tartott Bácsfeketehegyen a SZRKE lelkipásztorai számára. A tervezett és előrelátott anyag mellett a tanár úr minden más feltett kérdésben a hallgatóság rendelkezésére állt. Egyöntetű a vélemény, hogy jelenléte és szaktudása lelkészeink számára nagyon hasznos és tanulságos volt.
TEMPLOMLÁTOGATÁS
A bácsfeketehegyi Nikola Djurkovic általános iskola tanulói és tanárai, 2011. szeptember 17-én, szombaton meglátogatták a településen található templomokat. Elsőként a református templomba látogattak el, ahol Ft. Dr. Csete Szemesi István püspök úr, a bácsfeketehegyi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a vendégeket és rövid alkalmi beszédet mondott. Ismertette a templom történetét, valamint beszélt az istentiszteleti szokásainkról. Az ismertető után a püspök úr megszólaltatta az orgonát is, orgonajátékával valósággal elbűvölte a hallgatóságot. A református templom után, a mintegy 300 fős csoport a közelmúltban felújított evangélikus templomot is meglátogatta. Ezután látogatást tettek a bácsfeketehegyi római katolikus, majd legvégül a szeghegyi (Lovcenac) szerb ortodox templomban is.
Az ismertető után a püspök úr megszólaltatta az orgonát is, orgonajátékával valósággal elbűvölte a hallgatóságot. A református templom után, a mintegy 300 fős csoport a közelmúltban felújított evangélikus templomot is meglátogatta. Ezután látogatást tettek a bácsfeketehegyi római katolikus, majd legvégül a szeghegyi (Lovcenac) szerb ortodox templomban is.
Az Ökumenikus kenyérszentelőre Szent István napján került sor Palicson a VMSZ szabadtéri rendezvényének keretében. A szépszámú közönség előtt a három történelmi egyház képviselői Msgr. Miocs József a Paulinum rektora, Th. mgr. Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens és Nt. Orosz Attila református lelkipásztor-esperes - a Szentírást idézve - beszéltek Isten kegyelméről, megtartó erejéről aki a földből is táplálékot ad az emberiségnek, így biztositva a megélhetést, amiről természetesen megfeledkezni nem szabad. Naponként meg kell köszönni, hálát adni neki, mert a testi táplálékot a lelki egésziti ki és csak az teszi teljessé.
